Csapodi Csaba: A proveniencia elve a könyvtárban (A MTAK kiadványai 17. Budapest, 1959)

5 gyarapítása céljából. Annál inkább használja értékes forrásként a tudománytörténész, a gazdaságtörténész, az orvostörténész. Ugyanígy SzrevÁRTot és KÁRTiGÁMot nem szórakozni vágyó, romantikus széplelkek olvassák ma, hanem az irodalomtörténeti kutatás tárgyává lettek. Megváltozott tehát a könyv eredeti funkciója. Más olvasó és más céllal használja, mint akinek és amilyen célra eredetileg szánva volt. Élő könyvanyagból forrásanyaggá vált. Természetesen azt az időpontot, hogy egy könyv mikor veszti el eredeti funkcióját, és mikor válik régi könyvvé, nem könnyű eldönteni, és nem lehet sem helyileg, sem tárgyában egyöntetűen megállapítani. Más és más volt a tudományok fejlődésének üteme országonként, főleg pedig más és más az elavulás időpontja tudományszakonként. Egy-egy kitűnő történelmi forráskiadványt ma is ilyenként használunk, pedig esetleg már több száz éves. Ugyanakkor valószínűleg egy tíz-húszéves atomfizikai vagy gyógyszertani könyvnek már alig lehet más, mint történeti értéke. Egy szakkönyvtár tehát a maga területén bizonyára egészen másként lógja megvonni a régi és a modern könyvek közti időhatárt, mint egy másik szakma könyvtára és ismét másként, mint egy általános gyűjtőkörű tudományos könyvtár. A modern könyveknek régi könyvvé válásában ugyanaz a folyamat játszódik le, mint ahogyan a hivatalok, intézmények irattárából levéltár lesz azáltal, hogy a bennük őrzött iratokat már nem a gyakorlati életben használják, egyéni jogok biztosítására, kötelességek tisztázására, hivatali működés folytatására, hanem történetkutatók mint lorrásanyagban kutatnak bennük a maguk sajátos történeti problémáinak földolgozásához, a régi történeti élet föltárására, rekonstruálására. Ha így tekintjük a dolgot, a könyvtáros szemével, akkor nem látszik olyan abszurdumnak, önmagával való ellentmondásnak a „könyv-archívum", a „könyv-levéltár" fogalma, mint levéltárosi részről gondolják.

4 Igaz ugyan, hogy — mint már mondottuk —, a könyvtár és levéltár anyagának keletkezése, összekerülése más természetű, de hosszabb fönnállása alatt a könyvtár is élő organizmusnak tekintendő, mely a maga szervezetébe saját belső törvényei szerint építi be a kívülről merített anyagot s nem közömbös sem a rendezés, sem a megőrzés, sem a használat szempontjából a keletkezés, az eredet, a történeti fejlődés, tehát a proveniencia elve.

5 Ha már most a fentiek alapján elfogadjuk azt az elvet, hogy igenis lehetséges dolog a könyv-archívum — mert hiszen mi más a könyvtárban egy régi könyvek gyűjteménye, mint könyv-levéltár —, akkor világos, hogy a proveniencia elve is alkalmazható rá. Mert hogyan jött létre az ilyen könyvgyűjtemény, hogyan szerezte egy ilyen könyvtár régi könyvállományát? Az alapítás óta való szerves fejlődés, helyesebben fejlesztés útján. Az állomány gyűjtésének kettős irányítója : magának a könyvtárnak tudatos gyűjtőtevékenysége és az olvasók igénye, szükséglete hozza össze a könyv4 MEISNER, Ottó : Archive, Bibliotheken, Literaturarchive. Archivál. Zeitschr. 50—51. 1955. 179. 1. 6 Hogy egy speciális könyvtári gyűjteményben, a kézirattárban, amely nemcsak egyes darabokat, hanem egész kézirat-hagyatékokat is gyűjt, a „szerzeményi eredet, (proveniencia) szerint való anyag-együttartás" elve a levéltárak módjára alkalmazható, arra nézve 1. BERLÁSZ Jenő : Az Akadémiai Könyvtár kézirattárának átalakulása. Bp. 1957. 10. 1. A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának kiadványai 4. sz. Kny. a Magy. Könyvszle. 1957. évf.-ból ós Ua.: Kéziratok katalogizálása. Bp. 1958. 21. 1. Az Országos Könyvtárügyi Tanács kiadványai 3. sz.