Csapodi Csaba: A proveniencia elve a könyvtárban (A MTAK kiadványai 17. Budapest, 1959)

10 kell a katalógus és a raktár száz meg száz helyéről összekeresni. De a kegyeleti szempontnak is eleget tettünk. Egy könyvtár-műemléket hoztunk létre anélkül, hogy a könyvtár többi részét megzavartuk volna, s bármiféle külön kezelési gondot okoznánk. Ilyen módon oldottuk meg az Akadémiai Könyvtárban VÖRÖSMARTY Mihály könyvtárának elhelyezését.

1

3 Ez a kicsi, de kegyeleti szempontból nagy értékű gyűjtemény a VÖRŐSMARTY-leszármazottak adományaként régebben az Akadémia VÖRÖSMARTY-Szobájában állt. Budapest ostromakor az Akadémia épületét ért sérülések során a VÖRÖSMARTY-Szoba is megsemmisült, de a könyvanyag megmaradt. Űj VÖRÖSMARTY-Szoba berendezésére azonban nem került sor, hanem a könyveket a kéziratokkal együtt a Könyvtár kapta meg. Ezeket a könyveket — amelyeket mind elláttunk az eredetet feltüntető bélyegzővel —, egyszerűen beállítottuk a könyvtárunk régi könyvei számára fenntartott numerus currens-szakaszba, és ezáltal nemcsak használatuk, hanem együtt tartásuk is biztosítva lett. Ezt az elvet és módszert széles körben lehetne alkalmazni könyvtárainkban. Nem VÖRÖSMARTY az egyetlen költő, aki megérdemli, hogy könyvtára a maga eredeti állagában fönnmaradjon. Irodalom- és tudománytörténeti szempontból pótolhatatlan veszteség, ha egy-egy nagy ember könyvtára halála után szétszóródik, vagy éppen elpusztul. Ilyen veszteség volt például a második világháborúban ARANY János könyvtárának megsemmisülése vagy korábban BATSÁNYI János könyvtárának szétszóródása.

1

4 Jelentős személyek könyvtárainak külön őrzésére sokféle találunk példákat. Például a moszkvai lígyetemi Könyvtár nem kevesebb mint 60 ilyen külön könyvtárgyűjteményt őriz, melyekhez hagyatékokként jutott.

1

5 így őrzi Prágában a Nemzeti Múzeum Könyvtára SALDA könyvtárgyűjteményét.

1

6 Az általunk ajánlott módszer alkalmazása esetén nemcsak nagy könyvtárak, hanem kisebbek is követhetnék ezt az utat. Egy-egy tudós könyvtára alapja lehetne egy-egy új intézet könyvtárának, főleg azonban a tudományos könyvtárrá fölfejlődő megyei könyvtáraknak lenne szép feladatuk, hogy megmentsék a pusztulástól és szétszóródástól a megye területén élt és működött írók, tudósok könyvtárait — természetesen csak a legnagyobbakét —, s így növelhetnék műemléki könyvtáraink számát. A műemlékkönyvtárak fönntartását és újak alakítását ugyanis szintén főleg a proveniencia elve indokolja. Ne gondoljuk azt, hogy egy-egy volt főúri vagy szerzetesi s egyéb hasonló könyvtár állományának esztétikai vagy idegenforgalmi érdekessége lehet csupán. Nem. A régi könyvtárak, ha életük fejlődése megszakadt is, a maguk egészében válnak történelmi 1

3 CSAPODI Csaba : Vörösmariy Mihály könyvtára. Magy. Könyvszle. 1950. (15--07. 1. 1

4 BABÓTI Dezső—TARNAI Andor: Batsányi széljegyzetei a Magyar Museum köteteiben. (írod. tört. Közi. 1953. 213—210. 1.) Ez a cikk rendkívül tanulságosan támasztja alá az általunk elmondottakat. Nemcsak annyiban, hogy kitűnő példája annak, milyen értékes lehet egy költő könyvekbe írt bejegyzéseinek vizsgálata, hanem annyiban is, mert az derül ki belőle, hogy BATSÁNYI könyvtára 1852-ben a Széchényi Könyvtárba került, minthogy azonban beolvasztották a könyvtár állományába, fölöspéldányok értékesítése alkalmával BATSÁNYI-bejegyzéses kötetek is kerültek kiselejtezésre. Egyes ilyen kötetek változatos út után egy könyvtárrendezés alkalmával véletlenül bukkantak elő a szegedi egyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézete könyvtárában. 1

6SZPIRINA, E. V. : A moszkvai Egyetemi Könyvtár. Könvvt. Figy. 11)58. 9. 22. 1. 1

8 LIFKA, Bohumir: Knihovna F. X. Saldy. Hocenka TJniversitní Knihovny v Praze 1957. I'raha, 1958. 04., 72. 1.