Sz. Németh Mária: A központi folyóirat-címjegyzék kérdései (A MTAK kiadványai 12. Budapest, 1959)
25 liun alapján indították meg a központi katalógus munkáit. E beosztási szabályok használhatóságával szemben már kezdettől fogva voltak meggondolásaik, de minthogy a könyvtárak katalógusai erre épültek fel, az anyaggyűjtést esak ebben a rendszerben tudták elvégezni. Viszont 1956-ban az egész anyagot átrendezték és a cím szavainak adott sorrendje szerint osztották be. Ezt a megoldást sokkal jobbnak tartják, mint az addig alkalmazott beosztási rendet. A Preussischc Instruktion előírásainál világosabb és áttekinthetőbb az ún. angolszász beosztás, amely a címeket a szavak megadott sorrendjében osztja be. Ennek a rendszernek két típusát ismerjük, az egyiket a World list, a másikat a Union list valósítja meg. A World list szerkesztője W. A.SMITH nem tartotta országában a Preitssische Instruktion felfogását meghonosíthatónak, de annyit átvett belőle, hogy katalógusában a beosztásnál átugorja a prepozíciókat és névelőket, sőt ezen túlmenve, figyelmen kívül hagy a címben lényegtelennek ítélt szavakat is. 7 3 Ezt a gyakorlatot folytatja a BUCOP is, azzal a változtatással, hogy a beosztás alapját képező szavakat vastag betűvel szedi, így ezzel a keresést lényegesen megkönnyíti. A svájci katalógus a World list rendszerét fejleszti tovább azzal, hogy a besorolás szempontjából kihagyott szavak körét még jobban kiterjeszti. A másik típust a Union list képviseli, amely a beosztásnál minden kis egységet (pl. : de, d', du, des) figyelembe vesz. E két típus közül a gyakorlatban az előbbi válik be jobban. A kutató, aki gyakran rövidítés alapján keresi a folyóiratot, rendszerint éppen ezeket a lényegtelen elemeket nem ismeri, számára tehát a keresést nagyon megkönnyíti, ha ezeket nem kell tekintetbe vennie. Az angolszász beosztási rend ma egyre inkább terjed. Ezt használja az említett variánsok valamelyikét alkalmazva a francia, a román, a cseh, a jugoszláv katalógus és a máshol megjelent kiadványok túlnyomó többsége is. Meg kell jegyezni, hogy e kérdés megnyugtató megoldása még igen sok részletproblémát rejt magában. Ezeknek felvetésére azonban itt nem kerül betett sor. Mutatók A katalógusok — ha ezt tehetik — igyekeznek anyagukat több oldalról feltárni, és nem elégednek meg annak egyféle rendszerezésével. Ezért a címjegyzék főrészét mutatókkal egészítik ki, melyeknek segítségével a katalógus használatát egyrészt megkönnyítik, másrészt lehetővé teszik, hogy az több kérdésre is feleletet tudjon adni. Az előző részekben elmondottak alapján világossá vált, hogy a betűrendes címjegyzék, amely eleget tesz a helymeghatározás elsőrangú követelményének, önmagában is megállja helyét. A szakrendben csoportosított anyagot azonban feltétlenül ki kell egészíteni alfabetikus mutatóval. E nélkül a katalógust olyan esetekben, ha a folyóirat tárgykörét nem ismerjük és azt a cím sem fejezi ki megfelelően, nem lehet használni. A betűrendes jegyzék anyagának többoldalú feltárása szakmutató, testületi és földrajzi mutató (a kettő egybe is eshet) segítségével történhet. 7 3 I. m. 247. 1.
