Sz. Németh Mária: A központi folyóirat-címjegyzék kérdései (A MTAK kiadványai 12. Budapest, 1959)

6 Mielőtt ezt a kérdést elemeznénk, rövid kitérőt kell tennünk magának az általános fogalomnak, a központi katalógusnak bennünket érdeklő néhány elvi problémája irányában. Ma, amikor minden tudományág területén a kiadványoknak olyan sokasága jelenik meg, melyet még egy szakkönyvtár is csak részlegesen tud beszerezni, a kutatónak legtöbbször igen sok időt kell eltölteni azzal, míg megtudja, hogy a számára szükséges könyvet vagy folyóiratot melyik könyvtárban találhatja meg. Ennek megszüntetésére, a könyvtárak közötti térbeli távolság leküzdésére hozták létre világszerte a különböző központi katalógusokat. A központi katalógus lényege az, hogy több könyvtár címanyagát egyesíti magában. J. VORRT1ÜS és H. ROLOFF meghatározása szerint „a központi katalógusok praktikus célra szolgáló közös jegyzékek, melyekben több könyvtár állományának, vagy az állomány egy kiválasztott részének címei egy katalógusban vannak egyesítve".

1

4 Mint e meghatározásból kiderül, a központi katalógus nem mindig a teljes állományt, hanem sokszor csak egy meghatározott részét, pl. az ősnyomtatványokat, zeneműveket, vagy folyóiratokat foglalja össze. Ezeket .1. VORSTIÜS „Teilgesamtkatalog"-nak (rész-központi katalógus) nevezi.

1

5 Amíg a könyvtárak teljes állományát vagy könyvállományát felölelő központi katalógusok általában csak cédulakatalógus formájában állnak rendelkezésre, addig a rész-központi katalógusok gyakran könyvformában is megjelennek. Ennek okai világosak. Kisebb anyagot tartalmaznak, tehát kevesebb munkával és költséggel készülhetnek tű, amellett, mint pl. L. ERŰMMEL

1

6 éppen a folyóirat központi katalógusokra mondja, sokkal tovább megőrzik értéküket, mint a könyvek címeit tartalmazó katalóguskiadványok. És ami legnagyobb előnyük : közvetlen kapcsolatban állnak a kutatóval, a szakemberrel, használatuk számukra nagyon lényeges időnyereséget jelent.

1

7 Hangsúlyozni kell azonban, hogy a nyomtatott, illetve sokszorosított címjegyzék csak egy formája a központi katalógusnak és nem önálló műfaj. A keltő nem választható et egymástól, részben azért, mert ugyanazt a feladatot teljesítik, részben, mert technikailag is összefonódnak s gyakorlati megvalósítási szabályaik is azonosak. A nyomtatott katalógusnak ui. mindig cédulakatalógus az alapja.

1

1 1

4 II. ROLOFF: Zur Theorie des Zentralkalalogs. Bibliothek, Bibliothekar, Bibliothekswissenschaft. Festschrift Joris Vorstius. Leipzig, 1954. Harrassowitz. 254. I. 1

5 J. VORSTIUS : Die Katálogprohleme im Spiegel der auslandischen Fachliteratur. Leipzig, 1933. 46. I. (Sammlung bibliothekswiss. Arbeiten. 44.) lf

i L BRUMMEL : Union catalogues. Paris. 1956. 83. 1. (Unesco bibliographical handbooks.) 1

7 Svájcban a központi katalógus folyóiratokat tartalmazó részének nagymértékű használata tette szükségessé a katalógus kiadását. E. EGGER adatai szerint (Gesamtkatalogc. Libri. 6/1955/56/: 97 — 170. I.) a katalógus periodika-részét az érdeklődők 40%-a vette igénybe. Ezek 70%-a pedig természettudományi, orvosi és technikai érdeklődésű. 1

8 Az amerikai nyelvhasználat megkülönbözteti a „unión catalog" (cédulakatalógus) ós a „unión list" (nyomtatott katalógus) fogalmát. Róbert B. DOWNS-: Union catalogs in tlie United States c. könyvében (Chicago, 1942) éles megkülönböztetést tesz a kettő között. Az említett formai különbözőségen túl cél és funkcióbeli eltéréseket is lát. Sokszor erőltetett és különösen az európai felfogás szempontjából könnyen támadható felfogását azonban maga is megcáfolja annak beismerésével, hogy a különbözőségek ellenére is „ezek mindketten egy egységben mutatják be egynél több könyvtár teljes vagy részleges állományát". (45. 1.)