Sz. Németh Mária: A központi folyóirat-címjegyzék kérdései (A MTAK kiadványai 12. Budapest, 1959)
38 A jelenlegi helyzet, a követendő utak és módszerek Lényegében mindezek a folyóirat lelőhely-katalógus előmunkálatainak tekinthetők csupán, szinte a munka „agitatív" korszakát jelentették, hiszen ilyen nagy vállalkozásnál szükség van arra, hogy az illetékes közvélemény meg legyen győződve annak hasznáról és szükségességéről. A voltaképpeni munka a törvényes utasítás, majd a technikai szabályozást vázoló körlevél kibocsátása után indulhat meg. 9 7 Az MTA I. osztálya és a Könyvtártudományi Bizottság vezetőségének kezdeményezésére ugyanis a Művelődésügyi Minisztérium rendelet-tervezetet készített elő a bejelentések kötelezővé tételére. Viszont nem árt határozottan leszögeznünk, hogy a hivatalos szabályozás nem old meg önműködően minden problémát. Nem szabad megfeledkeznünk róla, hogy a munkálatok alapfeltételeit az egyes könyvtárak hivatottak megteremteni folyóirat-állományuk és folyirat-katalógusaik minél színvonalasabb és sürgősebb rendbehozásával. Nem kell azt gondolni, hogy ez feltétlenül magától értetődő dolog. A folyóiratok rendkívüli fontosságával és használatával világszerte ellentétben áll az adott folyóirat-állománytestek meglepő rendezetlensége. W. A. SMITH, a World list szerkesztője azt írja, 9 8 hogy a periodikák katalogizálása egyike a legelhanyagoltabb könyvtári munkáknak. Sok könyvtáros — furcsa módon — lebecsüli annak fontosságát, hogy saját könyvtára folyóiratállományát feltárja az olvasók számára, holott az a könyveknél jobban elégíti ki a mai tudományos kutatás igényeit. Magyarországon — mondanunk sem kell — ezen a téren semmivel sem jobb a helyzet. Általában nagykönyvtáraink, kevés kivételtől eltekintve, állományi és raktári szempontból is mostohán kezelik periodikáikat, ilyennemű katalógusaik pedig többnyire elavultak, illetve hiányosak. Mindebből az következik, hogy könyvtáraink legnagyobb részének rekatalogizálást kell végeznie, hogy a készülő folyóirat-címjegyzék számára korszerű és pontos bejelentést tudjon adni. Igaz viszont, hogy ez a „kényszer" azzal a haszonnal fog járni, hogy könyvtáraink periodika-állománya és katalógusai rendezésre kerülnek. Ennek pedig hazai tudományos kutatásunk látja majd igen nagy hasznát. 9 9 Itt kell hangsúlyoznunk, hogy a magyar könyvtárügy hálózati elrendezettsége e periodika-munkák elvégzésénél és a folyóirat központi katalógus munkálatainál nagy előnyt jelent. A hálózati központok egyrészt tanácsaikkal komoly segítséget nyújthatnak az egyes könyvtáraknak a külföldi periodikák feldolgozásában, másrészt szerkesztőségi rész-központokként összefoghatják, irányíthatják és ellenőrizhetik a hálózati könyvtárak fofyóirat-bejelentő munkáit. így a központi szerkesztőség munkája valóban átfogó szerkesztési problémákra irányulhat s az egész munka üteme meggyorsulhat. Mindebből viszont az következik, hogy a hálózati központi könyvtárak folyóirat-részlegeire újabb fontos munka hárul, hiszen sok intézeti (hálózati) könyvtárban nincs megfelelő könyvtáros, aki eleget tudna tenni 9 7 Természetesen az eddig feldolgozott anyag felhasználható, hiszen a szabályzat 1954 óta fővonalaiban változatlan. 9 8 I. m. 33-34. 1. 9 9 Ugyanez történt Svájcban is. (L. GROSSER : i. m. 33-34. 1.)
