Sz. Németh Mária: A központi folyóirat-címjegyzék kérdései (A MTAK kiadványai 12. Budapest, 1959)

39 a vázolt feladatoknak. Ugyanakkor az is közismert, hogy könyvtáraink általában gyengén vannak ellátva munkaerőkkel s igy a lelőhely-katalógussal megnövekedett feladataik gyorsított ütemben való végzésére munkaerőszempontból jelenleg nincsenek felkészülve. Éppen ezért hangsúlyozni kell, hogy az egyes hálózati központoknak megfelelő anyagi támogatásra (pl. akadémiai célhitel, Országos Könyvtárügyi Tanács erőforrásai) feltétlenül szükségük van. Mindez azonban még nem elég. Hiába végeznek jó és pontos munkát az egyes könyvtárak, hiába küldik be anyagukat a központi gyűjtőhelyre, ha nincs olyan szerkesztőség, melynek lehetősége és ideje van az anyag folyamatos, lépésről lépésre való feldolgozására. Az a szervezet, mely jelenleg e munkák végzésére rendelkezésre áll, a legkevésbé sem biztosíthatja a lelőhelykatalógussal kapcsolatos munkálatok sikeres folytatását. A folyóirat KC egyetlen munkatársa (szemben az OKK 4 % dolgozójával), továbbá a négy szerkesztő, akik mindnyájan beosztási helyük hivatalos szakmunkájával vannak elfoglalva, egyre inkább képtelenek lesznek megfelelni szerkesztési feladataiknak. Egyetlen megoldásnak az kínálkozik, hogy a szerkesztési munkákat irányító Országos Széchényi Könyvtáron belül, a lelőhely-katalógus munkáinak elvégzésére alkalmas függetlenített szerkesztőségi csoportot hozzanak létre, megfelelő munkakörülmények biztosítása mellett (helyiség, segédkönyvtár, technikai felszerelés). A tudományos kutatómunka igényei, a kutatómunkának a termeléshez fűződő kapcsolatai, a népgazdaság devizagazdálkodásának érdeke, végül könyvtáraink használhatóságának fokozása megérik ezt a szükséges áldozatot. Kérdés, hogy a szükséges feltételek biztosítása után meginduló munkálatok milyen konkrét haszonnal fognak járni s hozzávetőlegesen mennyi időbe kerül a lelőhelykatalógus elkészítése? Elsődleges célként és eredményként a teljes értékű, könyvtáraink külföldi folyóiratállományát pontosan tükröző központi cédulakatalógus létrehozása jelölhető meg. Ez a KC — éppúgy, mint mai hiányos előde — a nyomtatott katalógus megjelenéséig az információadás eszköze lesz. Nem szabad ui. elfelejteni a külföldi példák tanulságait: mindenütt több év kellett ahhoz, hogy megvalósuljon a kézirat alapjául szolgáló cédulakatalógus, majd újabb, legalább másfél—két évet igényelt a már lezártnak tekinthető cédulakatalógusból az anyag nyomdakész állapotra való elkészítése. Második célként a nyomtatott lelőhely-katalógus kiadása szerepel, esetleg két ütemben: mindenekelőtt a folyóirat lelőhely-katalógust sürgősebben igénylő és a termeléssel szoros kapcsolatban álló természettudományok, orvostudomány, technika és mezőgazdaság, majd második ütemként a társadalmi tudományok számára. Ezzel azonban a munka még nem zárult le. A cédulakatalógus napra készen tartása, abból kurrens jegyzékek vagy supplementumok kiadása állandó feladata lesz a szerkesztőségnek. Így harmadik célként a katalógus folyamatos gondozása és az információ szóbeli vagy kurrens kiadványokban való szolgáltatása bontakozik ki. Befejezésül vázolnunk kell még a magyar nyomtatott lelőhely-katalógus eddig kialakult tartalmi keretének és szerkesztési módozatainak néhány kérdését.