Sz. Németh Mária: A központi folyóirat-címjegyzék kérdései (A MTAK kiadványai 12. Budapest, 1959)
30 jelentést. Következő kiadványuk anyagát azonban a bejelentési módszer alapján kívánják összeszedni. A Union list 2. kiadásának alapját az első kiadás (1927), annak két supplementuma (1931, 1933) és a könyvtárak bejelentései képezték. Ezt az anyagot egyesítették és küldték ki a résztvevő könyvtáraknak, hogy azt kiegészítsék. A 3. kiadás alapanyagát nyomtatásban akarják közzétenni (előreláthatóan kb. 400 000 cím!) s ennek egy-egy példányába fogják a könyvtárak állományaikat, illetve kiegészítéseiket bejegyezni. Az egyes listákal azután a Library of f'ongress egyezteti. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy ugyanilyen módon akarták megoldani a BU( OP anyagának összegyűjtését is, a nyomtatás költségei azonban olyan magasak lettek volna, hogy e megoldásról le kellett mondán iok. A szerkesztőségbe beérkezett anyagot természetesen nem lehet a katalógusba azonnal beosztani, azt előbb gondosan revideálni kell. A tapasztalatok szerint a könyvtárak bejelentéseinek igen nagy százaléka pontatlan és nem felel meg a követelményeknek. Ismét W. A. SMITH-nek, a World list szerkesztőjének szavaira kell hivatkoznunk : 7 9 szerinte jó dolga van annak a szerkesztőnek, aki 30%-ban jó, 30%-ban közepes, 30%-ban rossz címfelvételeket kap, és csak 10%-át nem kapja meg a bejelentésre váró anyagnak. SMITH adatait megerősítik a különféle szerkesztőségek tapasztalatai: a cseh szerkesztők pl. a beérkezett felvételek felét nem találták megfelelőnek, a jugoszlávok pedig a munka elhúzódásának okát nagyrészt a rossz bejelentésekkel kapcsolatos levelezésben látják. De máshol se jobb a helyzet, és így egyöntetű az a megállapítás, hogy a címfelvételek javítására és egységesítésére a szerkesztőségeknek igen sok munkát — és természetesen időt kell fordítaniuk. 8 0 A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az anyag összegyűjtésének és szerkesztésének munkálatai több időt vesznek igénybe, mint azt a kívülálló gondolná, sőt mint a szerkesztők tervezik. Egy-egy katalógus felállítása és nyomtatásra való előkészítése — a következő példák tanulsága szerint — hosszú évekre elnyúlik. A World list 3. kiadásának elkészítése hat évet, a BUCOP-é — az első kötet megjelenését véve figyelembe — tizenegy évet, a YZ4-é pedig hét ével vett igénybe. RANGANATHAN katalógusa öt év alatt készült el, a csehszlovák hét év, a román — szintén az első kötet megjelenését számítva — kilenc év alatt. Az osztrák katalógus munkái hét éve folynak és még kb. két évet igényelnek, a keletnémet GAZ-é nyolc éve tartanak és 1961/62-re lesznek készen, a nyugatnémet GAZ anyagát hét éve gyűjtik és 1959 elejére lesz nyomdakész állapotban. A jugoszláv katalógus hét éve készül és még nem tudják, hogy mikor kerülhet kiadásra. Az anyaggyűjtés és szerkesztés párhuzamosan folyik, de az anyag összegyűjtése után, — mint ez a rendelkezésre álló adatokból kitűnik — még legalább Itt—2 év, esetleg több is eltelik, amíg nyomdakész állapotba kerül a katalógus. 7 9 I. m. 246-247. p. 8 0 A szerkesztőségnek e munka végzéséhez jól összeállított segédkönyvtárral kell rendelkeznie. A nyomtatott lelőhely-katalógusok, továbbá a bibliográfiák használatának fontosságát és nélkülözhetetlenségét minden szerkesztőségben hangsúlyozzák.
