Sz. Németh Mária: A központi folyóirat-címjegyzék kérdései (A MTAK kiadványai 12. Budapest, 1959)
31 A munkának évekre való elhúzódása egy ponton alapvetően megszabja a katalógus felállításának módszerét. A kutatók igényeinek kielégítése ui. sürgős feladat, nem várhat hat—tíz évig, a katalógus nyomtatásban való megjelenéséig. Tehát mindenütt — bármely módon gyűjtik is össze az anyagot — arra törekszenek, hogy a mindenkor bejelentett anyag használható cédulakatalógus formájában rendelkezésre álljon és az érdeklődők számára felvilágosítással szolgálhasson. így a katalógus már a munka megindulása után néhány hónappal is sok esetben segítséget tud a kutatóknak nyújtani, és szolgáltatásait az idő múlásával, illetve az anyag bővülésével természetesen egyre fokozza. Sokszor találkozunk azzal a megállapítással a folyóirat központi katalógus felépítési módszereivel kapcsolatban, hogy a katalógus lyukkártyára való áttétele és ebben a rendszerben való felállítása feltétlenül kívánatos megoldás, amely megkönnyíti a katalógus használatát és fokozza többsíkú kihasználását. A kérdés megvizsgálása csak elméleti síkon mozoghat, gyakorlati megvalósítás és tapasztalat Európában ui. nem áll rendelkezésre. Csak az amerikai gyakorlatot ismerjük, melynek tanulságait -— e vállalkozás nagy és tőlünk egészen eltérő méretei miatt — nehezen tudjuk a mi szempontunkból hasznosítani. 8 1 Természetes az, hogy a lyukkártyás katalógus felállítása esetén is az anyagot a szokásos módszerekkel össze kell gyűjteni és a címfelvételek és esetleges egyéb adatok felülvizsgálatát el kell végezni. Csak a véglegesen revideált anyagot lehet lyukkártyára áttenni, tehát a munka végső fázisánál, a cédulakatalógus felállításánál lehet a lyukkártyás megoldásra rátérni. Ha csak a katalógus elsőrendű feladatát: a lelőhely megállapításának lehetővé tételét vesszük figyelembe, akkor kiderül, hogy ennek meghatározására ez a rendszer sem alkalmasabb, mint az alfabetikus katalógus. Viszont, ha azt akarjuk elérni, hogy az alapanyag különféle szempontok szerint csoportosítható legyen és azt könnyen és gyorsan el lehessen végezni, akkor rendkívüli segítséget nyújt a lyukkártyás katalógus. A nyomtatott katalógus alapanyagát — mint ismeretes — mutatók egészítik ki. Ezeknek elkészítése rendkívül nagy munkát igényel, hiszen akármelyiket is kívánják összeállítani, akkor az egész katalógust fel kell dolgozni, 8 1 A világ legnagyobb lyukkártya-rendszerű folyóirat központi katalógusaként a Union list of serials-t szokták emlegetni. Ennek azonban csak a terveit ismerjük, megvalósításáról nincsenek adatok. — 1949-ben a Union list bizottságának vitáján felmerült az a terv. hogy a katalógus anyagát IBM-kártyákra kellene átvinni. 1954-ben végleges döntésként közli ugyanez a testület, hogy a Union list harmadik kiadását nem adja ki, ellenben felállítja a folyóiratok központi katalógusát a Library of Congressben, IBM-kártyákon vagy hasonló rendszerű megoldásban. Ennek megvalósításával azonban — mint OSBOItN mondja — meg kell várni a szükséges anyagi alap, kb. 1 000 000 dollár megszerzését! 1955-ben OSBOItN „Serial publications" c. könyvében még mindig a megvalósítandó tervek között ír a lyukkártya-katalógus felállításáról. Sőt még 1957-ben is a Bizottság javaslatai között szerepel a központi katalógus létesítése, illetve olyan módon való felállítása, hogy abból alfabetikus, szak, földrajzi stb. jegyzékeket lehessen kiadni. Másfél évvel ezelőtt — ez az utolsó adat — tehát még nem volt IBM-kártyán a Union list anyaga. — Lyukkártya-rendszert alkalmaznak viszont a New serial litles c. kurrens katalógus előkészítésénél. A címeket, a szakot, nyelvet és a megjelenési helyet (országot) jelölik meg, illetve viszik lyukkártyára. (Ezeket az adatokat és megállapításokat a Union list-re és a New serial titles-re vonatkozó, a történeti résznél idézett szakirodalomból vettük. Itt külön nem soroljuk fel őket.)
