Moravek Endre: Kiadványtípusok a katalogizálás szempontjából (A MTAK kiadványai 11. Budapest, 1958)

magában is külön „egyes műnek", „önálló műnek" legyen tekinthető, hanem csak egy egyes mű szerves részének, mert ellenkező esetben az már egy további kategóriába, a gyűjtemények kategóriájába esik, amely az „egyszeri", első nagy kategória második alosztálya. b) A „gyűjtemények" alfaja több, eléggé változatos kisebb kategóriára oszlik. Legegyszerűbb, legkönnyebben felismerhető ezek közül az a kiadványcsoport, amely már korábban megjelent művekből, írásos emlékekből vagy a nép nyelvén élő szellemi alkotásokból állít most elő egy újabb művet. Ebbe a csoportba tartoznak tehát az antológiák, kresztomatiák, törvénygyűjtemények, aktapublikációk, de mese- és népdalgyűjtemények, énekkönyvek, közmondás- és feliratgyűjtemények stb. is. (Külön jegyezzük itt meg, hogyha ezek összegyűjtőjéül, sajtó alá rendezőjéül nem testületek, hanem egyes személyek vannak megnevezve, úgy őket tekintjük a gyűjteményes kiadvány szerzőiül, annak érzékeltetésére, hogy a kiválogatás, összeállítás szellemi munkája egyéni bélyegüket is ráütötte e gyűjteményre, ha annak tulajdonképpeni szerzői nem is ők, hanem az összegyűjtött anyag eredeti alkotói : írók, törvényhozók, hivatalos iratok ellenjegyzői vagy fogalmazói, anonym népi művészek stb. A gyűjteményes jelleget a gyűjtők, szerkesztők, közreadókszerzői kezelése sem moshatjael, illetve teheti vitássá.) Talán nem felesleges megjegyeznünk, hogy az e kategóriába eső kiadványok is lehetnek több kötetesek. A gyűjtemények legnépesebb és egyben legváltozatosabb fajtája a különböző cikk-, tanulmány-, illetve monográfia-gyűjtemények. A változatosságot — és kezdő katalogizáló számára — a nehezebb áttekinthetőséget itt tulajdonképpen semmi más nem okozza, mint a címek feltüntetésének és elhelyezésének váltakozó módja, amely néha esetleg megzavarja a tisztánlátást. A gyűjtemény ugyanis, mint már említettük, több, egymagában is önálló műnek egy nagyobb közös műben való közreadása. A változatosságot — és néha a zavart — az szokta kiváltani, hogy a részműnek szerzői és címei nem mindig vannak a gyűjtemény címlapján feltüntetve, illetve a gyűjteményes műnek nincs mindig külön, összefoglaló gyűjteménycíme is. A lehetséges, illetve előforduló variációk a következők : 1. a gyűjteménynek nincs külön összefoglaló gyűjteménycíme ; a címlap a gyűjtemény részműveit egyszerűen felsorolja egymás után (pl. BENES Lajos : Az általános sebészet. — ERDÉLYI Mihály : A röntgensugár alkalmazása a sebészetben. — SZABOLCS Zoltán : A daganatok sebészete) ; 2. a gyűjteménynek csak közös gyűjteménycíme van (pl. Szülészeti és nőgyógyászati közlemények. Jubileumi kötet FRIGYESI .József 70 éves születésnapjára. írták és kiadták tanítványai) ; 3. a gyűjteménynek csak közös gyűjtőcíme van, de ez előtt — mintegy társszerzőkként tekintve — a címlap a részművek szerzőit is feltűnteti (pl. MOLOTOV — RÉVAI — DUCLOS : A bélce védelméről) ; 4. a gyűjteménynek külön gyűjtőcíme is van, de emellett a címlap a részcímeket is teljes egészében feltünteti (pl. A művészet könyve. LYKA Károly : A képzőművészetek történeti és technikai fejlődése. KACSÓH Pongrác : A zene fejlődéstörténete. — Vagy : Egyetemes történelem. 4. HANÁK Péter : A legújabb kor története). A négy variáció közül , a 2. gyakrabban, a 4. igen gyakran előfordul ; itt is megemlítem, hogy természetesen mind a négy variáció több kötetes is lehet; a 4-es pedig rendszerint ilyen szokott lenni („gyűjteményes mű"). Meg kell jegyeznünk, hogy a gyakorlatbana 2. és 4. kategória felismerése, típusának kétségtelen megállapítása sokszor nehéz, egyes esetekben pedig szinte, lehetetlen, különösen ha az illető kiadványból csak egyetlen kötet van 5