Moravek Endre: Kiadványtípusok a katalogizálás szempontjából (A MTAK kiadványai 11. Budapest, 1958)

a katalogizáló könyvtárának birtokában. A 2. kategóriába esőnek látszó könyv vagy füzet — ha címlapja vagy annak tipográfiai elrendezése, esetleg a könyv egyéb helye (előszava stb.) nem közli vagy nem árulja el az ellenkezőjét, — esetleg periodikus kiadvány is lehet. Egy fejezet vagy kötet alapján — ha a kiadó, közreadó vagy szerkesztő sehol és semmiképpen nem mondja meg azt, — a katalogizáló csak ösztönére hagyatkozhat annak eldöntésében, hogy az illető katalogizálási egység egy alkalommal közzétett tanulmányok gyűjteménye-e, amely esetben a fenti 2. kategóriába tartozik, vagy ugyanolyan címmel folytatólagosan is megjelenik-e, amely esetben viszont az alább tárgyalandó, egészen más típusú kiadványcsoportba : a periodikák kiadványcsoportjába fog tartozni, és ez esetben nyilvántartása, katalogizálása, sőt raktári elhelyezése is egészen más módon és más szabályok alapján történik, mint az első esetben. (Legtöbb esetben eldönti a kérdést — mégpedig a periodika irányában, — ha a könyvtár állományában még legalább egy azonos című, azonos kiadójú, azonos külalakú, csak terjedelmében, esetleg kiadási évében eltérő kiadvány is található.) Ugyanilyen nehézség merülhet fel a 4. kategóriába eső kiadványoknál. Itt az elhatárolás a sorozatok felé járhat nehézségekkel. Nem mindig dönthető el kétségtelenül a rendelkezésünkre álló felvételi anyagból, illetve bibliográfiai segédeszközökből, hogy az előttünk fekvő keretmű-részlet egy előzetesen végleg megtervezett, tartalmilag is egységes egészet alkotó elhatárolt nagyobb gyűjteménynek egy részlete, amelyikre a befejezettségre törekvés, az „egyszeri" megjelenés szándéka a jellemző, vagy pedig csak egy lazán összefüggő, bármikor tetszőlegesen folytatható, sőt tudatosan folytatni szándékolt, esetleg csak a közös sorozatcím igen laza kötelékével összetartott sorozat. Amennyiben kétely merülne fel, s ezt semmi eszközzel sem tudjuk eloszlatni, gyakorlatilag a helyes eljárás az, hogy minden olyan esetben, amikor az összefoglaló közös cím szoros szerves tartalmi összefüggésre utal (pl. Kézikönyv, Grundriss stb. stb.), vagy amikor a tipográfiai elrendezés ezt a szerves tartalmi összefüggést hangsúlyozza (pl. egy egész külön keretcímlappal), úgy a keretműnek gyűjtemény voltát nem tekintjük vitásnak, kétes esetekben viszont sorozatnak vesszük azt, s eszerint katalogizáljuk. A tévedési veszély-százalék az utóbbi esetben kisebb. Az „egyszeri" megjelenésű művek második nagy kategóriájának, a ,,gyűjtemények"-nek egy további kisebb alfaja az ún. szerzői gyűjtemény: az a gyűjtemény, amely egyetlen szerző műveit adja közre lezárt, befejezett kiadásban akár a maguk teljességében (összes, szemelvényes művek), akár antológiaszerűen, — egy vagy több kötetben. (Az ,,egyszeri" jelleg különbözteti meg ezt a kiadványfajtát az ún. „szerzői sorozattól", amelynek ellenkezőleg : a „folytatásosság" a jellemző vonása. Ez utóbbiról a maga helyén még meg fogunk emlékezni.) Vannak olyan nézetek, amelyek szerint „szerzői gyűjtemény"-ről nem lehet beszélni. Ezt azzal igyekeznek megokolni, hogy a „gyűjtemény" lényeges alkotó eleme a részek tartalmi összefüggése, szerves egysége, márpedig — e nézetek szerint — az ilyen szerzői keretműnek részkötetei teljesen heterogének, és köztük semmiféle tartalmi összefüggés nincsen. Mondanunk sem kell, hogy ez az okoskodás igen felületes és formalista. Ha kissé jobban meggondoljuk, el kell ismerni, hogy elképzelni sem lehet szervesebb, egységesebb összefüggést annál, hogy a részek egyetlen szerzőnek, » egyetlen agynak termékei. A „szerzői gyűjtemény" tehát nemcsak hogy meglevő kategória, hanem az egy szerzős keretművek legnagyobb része —6