Moravek Endre: Kiadványtípusok a katalogizálás szempontjából (A MTAK kiadványai 11. Budapest, 1958)

legesen egy napon vagy egy órában kell a sajtót elhagynia. A lényeg az egyszérisóg, a befejezettség, lezártság szándéka, nem pedig a technikai megjelenés egyszerisége. Ilyen ,.egyszeri" mű is jelenhetik meg több részletben, sőt huzamosabb idő alatt is, különösen ha több kötetes műről van szó. Ez azonban mégis egyszeri, lezárt munka lesz, ha esetleg több évre is elnyúlik a megjelenése, mert kiadója nem akarja tovább folytatni, ha a tervezett kötetekkel a mű teljes egésszé, lezárt egységgé válik. Például, hogy csak kivételesebben előforduló, de jellemző esetre is utaljunk : a British Múzeum katalógusai éveken vagy évtizedeken keresztül jelennek meg, mégsem tekinthetők periodikáknak, mert az évtizedeken át megjelent köteteik végeredményben egy egyszeri, lezárt egyetlen művet alkotnak, mint ahogyan azt közreadója előzetesen tervbevette, amikor elhatározta, hogy x kötetben, de egyetlen katalógus-corpusban megjelenteti a könyvtár anyagáról szóló címleírásokat, ha ez a nagy vállalkozás technikai okokból csak huzamosabb időtartam alatt valósítható is meg. A bizonyos időre elhúzódó megjelentetés tehát a mi fogalomalkotásunk szempontjából nem azonos, és nem tévesztendő össze a folytatólagos megjelentetéssel. De ami példánkból hatalmas, sok kötetes művekre vonatkozólag megállapítható, természetesen ugyanolyan gyakran előfordul kisebb terjedelmű, két vagy több kötetes „egyszeri" műveknél. Sőt: még egy kötetes könyveknél sem ritka a füzetekben, „Lieferung"-okban való megjelenés, amitől persze a lényegében véve „egyszeri" megjelenésű műből nem lesz periodika. 1. Ezek előrebocsátása után vegyük szemügyre az első nagy csoportot, az „egyszeri" megjelenésű műveket. Ezek első alfaja a) az ún. ,,önálló" vagy ,,egyes" művek kategóriája. Közkeletű magyar elnevezései azt akarják hangsúlyozni, hogy „magábanvalók" : semmi nagyobb keretnek (gyűjteménynek, sorozatnak) nem tagjai, semmiféle szervezeti vagy formai kapcsolatban nem állnak más kiadvánnyal.

2 Természetesen lehetnek egy vagy több kötetesek, szellemi létrejöttüket illetően pedig egy vagy több szerzősük vagy szerző nélküliek (ún. „anonym" művek). Itt nyomatékosan hangsúlyozzuk, hogy az „önálló" műveknek nem csak egy, hanem több szerzőjük is lehet. A lényeg az, hogy ez a több szerző egyetlen műnek megírására társult egymással, és az általuk megírt részek ennek az egyetlen műnek csak önállótlan részletei, melyek külön műnek nem tekinthetők, önmagukban külön művet nem alkotnak. Ha tehát nem is olvad fel társszerzőségük hozzájárulása annyira, hogy az egészből ki sem elemezhető (például szótáraknál, sok lexikonnál, társszerzőségben megírt számos szépirodalmi vagy tudományos műnél), ha külön is „jegyzik" valamely mű egyes cikkelyét, fejezetét vagy kötetét, ennek a résznek semmiesetre sem szabad annyira függetlennek, önállónak lenni katalogizálási szempontból, hogy 2 Az, hogy lehetnek egy nagyobb kiadványból külön kiadva („különlenyomat"), nem változtat a most már kétségtelen önállóságuk tényén (azért tfítönlenyomatok). Csak eredetijük része egy nagyobb katalogizálási egységnek : egy folyóiratfüzetnek vagy egy nagyobb kötetnek. Viszont az ún. „brosúrák" nem mindig „önálló művek". A brosúra ugyanis nem kiadványtípus a mi értelmezésünkben, csak nagyság-, terjedelemkategória : kisterjedelmű kiadvány. Ez természetesen lehet minden nagyobb kerettől független, „egyes mű", de igen gyakran a gyűjtemény fogalma alá tartozó cikkgyűjtemény, söt sorozatban megjelenő füzet is. Katalogizálási szabályzatban tehát felesleges külön rendelkezéseket előírni a brosúrákkal kapcsolatban ; ha megteszik ezt egyes szabályzatok, nem azért teszik, mert jellegük miatt az szükséges lenne, hanem kizárólag gyakorlati, egyszerűsítési célból. 4