Moravek Endre: Kiadványtípusok a katalogizálás szempontjából (A MTAK kiadványai 11. Budapest, 1958)

Nem kell valamennyi felsorolt ismertetőjelnek meglennie minden időszaki kiadvány esetében. Elég, ha néhányuk jelen van, már időszakinak vehetjük a kiadványt . . ." Ezek a megállapítások a periodikákra — ha azok különböző alfajait nem próbáljuk pontosabban elhatárolni — általában jellemző vonásokat domborítanak ki. Általánosságban meg kell még jegyeznünk a következőket : A 2. pontban szereplő „több-kevesebb szabályszerűséggel" kifejezésben az első szavakat kell hangsúlyoznunk. A tiszta periodikák mellett, amelyek nevükhöz híven tényleg pontos szabályszerűséggel jelennek meg, bizony sok a „nem periodikusan" megjelenő periodika is, amelyek periodika-jellegét nem a megjelenés időközének mindig azonos nagysága adja meg, hanem csak az, hogy olyan korlátlan időtartamra tervezett kiadványok, amelyek egymás után következő számokból, évfolyamokból vagy más folyamatos részegységekből tevődnek össze. Ennek az alapján még esetleg össze lehet ne téveszteni egyes fajtáikat a sorozatokkal, megállapításainkat tehát ki kell egészíteni még egy jellegzetes vonással : az időszaki kiadvány részegységei belső formában eltérnek a sorozatok részköteteire jellegzetes „önálló" mű és „gyűjtemény" típusoktól, s amazoknak egyedi elkülönültségével és teljes heterogenitásával szemben ezek a periodika-részegységek belső összefüggésben állnak a megelőző részegységekkel : azokkal jellegben és tartalomban nagy hasonlóságot mutatnak ; sok esetben ugyanannak a kiadványnak csak egy újabb, átdolgozott, javított, a megjelenési idő állapotáig tovább kiegészített, de belső felépítésben, elrendezésben, szerkezetben és természetesen külső alakban igen hasonló változatai. Az időszaki kiadványnak három nagy és egymástól világosan elkülönülő válfaja van:a hírlap, a folyóiratés az ún. nem folyóirat jellegű időszaki kiadvány. 1. A hírlap jellegzetessége az aktuális híranyag közlése. Természetéből folyik, hogy rövid időközönként — rendszerint egy naptól egy hétig terjedő időtartam alatt egyszer vagy többször — jelenik meg. Majdnem mindig első pillanatra felismerhető, „könnyű" alfaj. 2. Ugyanezt mondhatjuk a folyóiratról is. A különböző definíciók kiemelik jellegzetességei közül azt, hogy egységként van szerkesztve, és hogy meghatározott tárgykörben rendszerint különböző szerzőktől tanulmányokat, közleményeket tartalmaz, de nem aktuális hírközlő céllal. (Jegyezzük meg, hogy ritka esetben egy szerző egymaga is írhat folyóiratokat, mint ahogyan azt nálunk pl. BRÓDY Sándor, ERDŐS Itenée stb. tette.) A folyóirat különleges fajtája az ún. részcímes periodika, amely mindig jobban elterjed, különösen Amerikában, Japánban ós az észak-európai államokban. Tulajdonképpen kétarcú műfaj : egyszerre periodika is, sorozat is. Egy, több nagyobb cikket tartalmazó folyóiratkötet helyett a cikkeket külön-külön fejezetben, önállóan, egyenként hozza, — nyilván a könnyebb ós jobb értékesíthetőség céljából —, összefoglaló közös címmel, mintha sorozat lenne, de — és ezáltal válik periodikává — a füzetek fölé évfolyam- (vagy ezzel egyenlő értékű és jellegű egyéb) számozást iktat be, s a teljes évfolyamot összefoglaló címlappal és legtöbbször tartalommutatóval látja el. (Katalogizálás szempontjából a részcímes periodikákat nem szabad egyszerű, sommás periodika-címleírással elintézni, hanem a részekről vagy egyenkénti címleírásokat kell készíteni, mint a sorozatoknál, vagy ún. elemző leírást.) 3. Az ún. „nem folyóiratjellegű időszaki kiadvány" csoportjába esik mindaz, ami periodikusan jelenik meg ugyan, de sem a hírlap, sem a folyóirat <J