Moravek Endre: Kiadványtípusok a katalogizálás szempontjából (A MTAK kiadványai 11. Budapest, 1958)

kategóriájába nem tartozik. Ilyenek a rendszeresen, folyamatosan kiadott évkönyvek, almanachok, zsebkönyvek, naptárak, címtárak, névtárak, főiskolai és egyetemi tanrendek, iskolai értesítők, időszakonként megjelenő statisztikai adatközlések, országgyűlési iratok, nem „egyszeri" törvény- és rendeletgyűjtemények, testületi jelentések, folyamatos bibliográfiák stb., stb. Igen sok köztük a nem egyéni, hanem testületi szerző fogalma alá eső kiadvány. A kiadványtípusok területén uralkodó elvi tisztázatlanságra jellemző példa, hogy ezt a csoportot, amely nyilvántartás, kezelés és katalogizálás szempontjából — már csupán célszerűségi okokból is — teljesen nyilvánvalóan ugyanolyan elbánást igényel, mint pl. a folyóiratok, hazánk nagy könyvtárainak legtöbbjében is egészen a legújabb időkig nem a periodikákkal együtt kezelték ós tárolták, hanem a tőlük jellegben teljesen elütő egyéb kategóriákkal : az „önálló művekkel", gyűjteményekkel és sorozatokkal együttesen. A gyűjteményekről szólva már említettük, hogy a katalogizáló sokszor zavarba jöhet annak megítélésénél, hogy valamely kiadvány egyszeri gyűjtemény-e vagy periodikus megjelenésű kiadvány-e. Ugyanazt megállapíthatjuk most a periodika—sorozat vonatkozásban is. Különösen az orosz „Trudü" név alatt megjelent munkálatok esetén sokszor jogos kétely merülhet fel a tekintetben, hogy az illető ,,Trudü" kötetei lazán összefüggő sorozat tagjai-e, és az illető „Trudü" itt olyan egyszerű sorozatcím-e, akárcsak pl. az „Olcsó Könyvtár", vagy pedig ez a cím itt és ebben az esetben nem jelent-e belső formában sokkal zártabb és már más típust képviselő valóságos, folyóiratjellegű periodikát, folyamatos évfolyamszámozással, annak ellenére, hogy az előttünk fekvő részleg egyébként maga is befejezett rész ; tehát az egész együtt szabatosan : nem esik-e a „részcímes periodika" megjelölése alá. Ezt a kérdést is csak több, ugyanolyan című részkötet vagy füzet összehasonlítása, a tipográfiai elrendezés, esetleg az előszó vagy valami megbízható segédeszköz döntheti el megnyugtató módon. 11a egyetlen füzet birtokában semmi támpontot sem sikerül kapnunk kételyünk eldöntésére, kezeljük a kiadványt egyelőre részcímes periodikának —- ez mindenképp biztosítja a szóbanlevő füzet teljes feltárását —, a legközelebbi rész birtokában már majdnem biztosan sikerülni fog eldöntenünk az összehasonlítás segítségével a „sorozat vagy részcímes periodika" bonyolult kérdését. A legutóbb fejtegetett gyakorlati kérdésből is látszik, hogy véleményünk szerint mindig lesznek esetek, ahol a szabályok cserbenhagynak. Célunk így nem is lehetett a kiadványtípusok éles elhatárolásának, különböző alcsoportjaik jellemzésének megkísérlésével az, hogy a könyvtárosok kezébe varázspálcát adjunk. Sőt: még azt sem állítjuk, hogy ez a beosztás, amelyet fentebb alkalmaztunk, az egyetlen helyes, csalhatatlan és minden jellemző szempontot felölelő. Hiszen jóformán ahány szabályzat és definíció van a szakirodalomban, valamennyi eltér egymástól, akár a típusok (és alfajaik) elhatárolásában és csoportosításában, akár jellemző vonásaik felismerésében.r 4 Igen jó példa erre a keletnémet könyvtárosok újabban közzétett, új egységes német katalogizálási szabály-tervezete (I. részlet), (Regein jür den alphabetischen Katalcg an wissenschajtlichen Bibliotheken. Zentralbl. für Bibliothekswesen. (18. Jg. 1954. 1—2. H.) amely — eléggé nem helyeselhető módon — típusmeghatározásokkal kezdődik, s amely a mi „egyszeri" kategóriánkat öt egyenrangú alcsoportra osztja, továbbá : végigmenve az összes típusokon, azoktól teljesen elkülönítve, mintegy más műfajként emlékezik meg „kiadványok nem-önálló része" csoportfelirattal két olyan válfajról, amelyet mi egyszerűen a „gyűjtemény" fogalma alá soroltunk be. A gyakorlati eljárásban persze ez nem sok eltérést jelent a mi felosztásunktól. 10