Csapodi Csaba: Könyvkonzerválás és restaurálás a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárában (A MTAK kiadványai 10. Budapest, 1958)

hónapokba telt a fal és a szekrények kiszárítása, az újra vakolás, a nedvesség elleni szigetelés és a könyvek visszahelyezése eredeti helyükre. Azóta a penész nem jelentkezett újra.

1

3 Akár új, akár régi penészről van szó, ami még a papír vagy a kötés felületéről eltávolítható, azt el is kell távolítanunk. Nemcsak azért, mert nehezen lehet megállapítani, hogy még virulens spórákról van-e szó, hanem azért is, mert a penészfoltok rendkívüli mértékben elcsúfítják a könyveket. A letisztítás mechanikus úton történik. Száraz rongy, egészen puha radír teljesen eltünteti a foltokat, ha még a mikroorganizmusok nem terjedtek befelé, a papir rostjai közé. De a láthatatlanul ottmaradó spórákra való tekintettel nagyon ajánlatos az utókezelés is, főleg akkor, ha a penész már a felületen túl behatolt a papír belsejébe is. Ilyen utókezelésként eleinte hőkezeléssel kísérleteztünk, mert ha a könyv lapjait hosszabb időn keresztül 100°-os meleg levegő járja át, a penész elpusztul benne. Csakhogy ez az eljárás bizonyos kockázattal jár. A hőkezelés csak megfelelő, állandóan ellenőrzött páratartalmú levegőben történhetik, különben a papír megsárgul, törékennyé válik, ugyanígy a bőrkötés is. Hiszen tudjuk, hogy a száraz meleg a könyvek egyik legnagyobb ellensége. A hőkezelést sok helyen használják,

1

4 mi azonban nem tudtunk teljesen megnyugtató szakvéleményt kapni ebben a tekintetben, hiszen a régi könyvek esetében egészen más összetételű és készítési módú papírokról van szó, mint a mai cellulóze-papírok. Ugyancsak kísérleteztünk a penész ellen egyéb téren kitűnően bevált nipaginnal, ez azonban szintén nehezen használható, mert bár száraz állapotban (kb. 70% cellulózepor, 30%talkum, 1% nipagin) dörzsöléssel rávihető a penésztől megtámadott helyekre, de ez a dörzsölés árthat a papir szilárdságának, főleg azért, mert legtöbbször a nedvességtől megtámadott, meggyöngült papírokról van szó. Ezért azután inkább maradtunk a szterogenolos alkohollal való letörlés és a thymol-éter párologtatás mellett.

1

5 Bármilyen jók is azonban a penészölő szerek, és bizonyos mértékű utólagos korlátozó hatásuk is van, egyet nem szabad elfelejteni : a leggondosabban sterilizált könyv is elveszti sterilitását abban a pillanatban, amikor a művelet befejezése után újra levegőre jut, mert a penész mindig és mindenhol ott lappang a levegőben, és a könyv minden pillanatban és minden pontján ki van téve a penész új támadásának, ha raktározása nem megfelelő, nemcsak ott, ahol a régi penészt sterilizáltuk. Minden vegyszernél többet ér a könyvek higiéniájának biztosítása. A sérült papír kezelése A különböző eredetű foltok eltávolítása, teljesen megsárgult lapok fehérítése mindig fontos célja volt a bibliofil könyvrestaurálásnak. Kétségtelenül nagyon szép egy-egy régi nyomtatvány eredeti tisztaságában, a jóminőségű 1

3 Némileg hasonló hirtelen víz-veszedelem leküzdését ismerteti : HEILAND, Hans : Gesunde Biicherbestande — Reichtum der Bibliotheken. Dokumentation, Fachbibliothek, Werksbücherei. 1950. 1

4 A hőkezelésről (fondran) 1. HELWIG, Hellmut : Handbueh der Einbandkunde. I. köt. Hamburg 1953. 144. 1. 1

6 Thymolt használnak a British Museumban (1. LYDENBERG — ARCHER : I. M. 20. 1.) és a jugoszláv levéltári iratrestauráló műhelyekben. 11