Haraszthy Gyula: Az Országos Könyvtárügyi Tanács és a magyar könyvtárügy időszerű kérdései (A MTAK kiadványai 5. Budapest, 1958)

nem jutnak sürgős segítséghez, a legsötétebb pesszimizmussal kell a jövőbe tekinteni. Nem elég utánafutni a romló anyagnak, és kisebb „foltozásokkal" megpróbálni elhárítani a veszedelmet, hanem aktív könyvvédelem útján rá kell már térni a prevencióra is. Nemzeti értékeink könnyen veszendőbe mehetnek, a múlt keserves tanulságai elég sok szomorú példával szolgáltak már e tekintetben. Mindennél fontosabb nemzeti kézirat- és könyvkincsünk reprodukciókban (mikrofilm, mikrokártya) való megőrzése. A Tanács a leghatározottabban tette magáévá ezt az indítványt s javasolta, hogy ez a program súlyponti tervfeladatként szerepeljen a könyvtárügy 3 éves, illetve távlati tervében. Természetesen az is szükséges, hogy a könyvvédelem kérdéseivel ne csak gyakorlati szinten, hanem tudományos fokon is foglalkozzunk. 4. Végül át kell tekintenünk azokat a kérdéseket is, amelyek a Tanács feladataival, programjával, szervezetével, működésének nagyobb hatásfokával függenek össze s valamilyen módon tükröződtek a Tanács plénumának vagy elnökségi megbeszéléseinek tárgysorozatában, illetve döntéseiben. Eltekintve néhány szervezeti, ügyrendi és adminisztratív kérdés rendezésétől (pl. a Tanács elnökségének kibővítése, a munkaterv összeállítása és megvitatása stb.), a Tanács működésében és szervezetében bekövetkezett legnagyobb jelentőségű változásnak a könyvtárügyi szakbizottságok megalakítása és programjaik megállapítása mondható. A magyar könyvtárügy gyors fejlődése az elmúlt évtizedben arra késztette a könyvtárügy vezető szerveit, hogy az egyes időszerű kérdések kidolgozására bizottságokat hozzanak létre. Ezek az állandó jellegű vagy ideiglenes bizottságok különféle könyvtárügyi szerveknél (OKT, a minisztérium könyvtári osztálya, a Széchényi Könyvtár módszertani osztálya, akadémiai Könyvtártudományi Bizottság) működtek, s bár egyenként mind hasznos célkitűzéssel indultak, sok esetben párhuzamos munkát végeztek. Maga az OKT is többször felhasználta az elmúlt évek tanácsi munkájában a szakbizottsági munka jó lehetőségeit (könyvalapbizottság, továbbképzési bizottság, dokumentációs szakbizottság, statisztikai munkaközösség), de könyvtárpolitikánk és könyvtárügyünk minden jelentős kérdését átfogó szakbizottsági rendszert csak 1957 folyamán alakított ki. Mik ennek a rendszernek a jellemzői és mi a jelentősége? a) A megfelelően tagolt szakbizottságok az OKT szervei lettek, irányításuk egységessé, munkaprogramjuk tervszerűvé válhatott. b) Megszűnvén a sok felesleges, és a sok erőt, energiát pazarló párhuzamos szervezés, a magyar könyvtárak legjobb szakembereit (mintegy 130 főt) az OKT 12 szakbizottságába lehetett tömöríteni. c) Az Országos Széchényi Könyvtár módszertani osztályát s annak munkalehetőségeit, munkaeszközeit a szakbizottsági, így a tanácsi munka szolgálatába lehetett állítani, s fordítva, legjobb könyvtári szakértőink tudása és munkakedve az országos méretekben szervezett tervszerű módszertani munka színvonalát fogja emelni. d) A Művelődésügyi Minisztérium könyvtári osztálya — mely vezetői révén a szakbizottságok szervezésében igen élénk részt vett,

1

4 — a magyar 1

4 E szervezés a Tanács eddigi eredményeit felhasználva, figyelembe vette a Német Demokratikus Köztársaság rokon célú könyvtárügyi szakbizottságainak példáját is (1.: |KONDOR Istvánná] : Beszámoló a kéttagú magyar könyvtáros küldöttség útjáról a Német Demokratikus Köztársaságban (1956. május 26—1956. június 16.). Soksz. 28 1.) 11