Berlász Jenő: Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának átalakulása (A MTAK kiadványai 4. Budapest, 1957)

quarto, octavo, duodecimo), gyakorlatilag azonban többnyire csak három (folio, quarto, octavo) nagyságcsoportra oszlott.

6 Ez a rendszer a következő felszázad folyamán lényegében változatlan maradt. A második világháború végéig négy kézirattáros követte egymást a gyűjtemény kezelésében (HEINLEIN István 1905-től 1915-ig, MÉSZÖLY Gedeon 1916-tól 1922-ig, FÓGEL József 1922-től 1926-ig és TÖRÖK Pál 1926tól 1943-ig),

7 de a hagyományos keretet egyikük sem bontotta meg. Legfeljebb annyi történt, hogy időnként — a szükséghez képest — egy-egy új szakkal toldották meg az eredeti sorozatot. így jött létre századunk húszas-harmincas éveiben a Pályaművek, a Könyvtári iratok, a Képek és az Irodalmi Levelek című pótszak.

8 Ami a kéziratoknak a szakokon belül való elrendezését és tárolását illeti, RÓMER és JAKAB módszere az volt, hogy ugyanazon szerző kéziratait előbb szakok, aztán nagyság, végül tárgy szerint csoportosították, az így nyert csoportokból adódó iratcsomókat pedig kötegekké formálták. A nagy terjedelmű kéziratos művek általában külön kötegekbe kerültek, a néhány lapos analekták és levelek ellenben többnyire tömegesen, gyakran százas csomókban alkottak egy-egy köteget. Ha azonos szerzőtől származó vagy tárgyilag összetartozó analektákból (kiskéziratokból) nem telt ki egy csomó, akkor különnemű kéziratokat foglaltak egy kötegbe. Ebből azonban sok zavar származott, mert az ilyen faseiculusokat nehéz volt közös cím alá vonni, már pedig a katalogizálás — mint látni lógjuk — sommásan történt. Az ilyen módon kialakított egyes kötegek — homogén és heterogén tartalmúak egyaránt - rögzített, zári egységek ; feldolgozás után tehát a bennük levő kéziratok rendje és száma nem volt megváltoztatható. Kivételt eredetileg csak a 16. szak, az oklevél-gyűjtemény jelent. Ebben módosítható a rend. Az egyes oklevéltartó dobozokba bármikor be lehet illeszteni valamely új szerzeményű darabot, mivel az egész szak egyetlen összefüggő sorozatot alkot. Itt ugyanis rendező elvként kizárólag az időrend (az oklevelek kelte) szerepel, tekintet nélkül a személyi és tárgyi vonatkozásokra. Később hasonló mozgatható rend szerint alakították ki a fent említett Irodalmi L.evelek c. szakot. Ennek az elrendezésnek gyengéit a használat hamar megmutatta, úgyhogy 1905 után, főleg a különnemű analektákat tartalmazó kötegeken belül számottevő átrendezést kellett végrehajtani. A renrl egészének megváltoztatására azonban nem került sor.

9 6 Jelentés a .1/. Tud. Akadémiai kézirattár bevégzett rendezéséről. Teljesebb szöveg : Akad. Ért. 1892. 132-139. 1., kivonatos szöveg: Magy. Könyvszle. 1891. 315-322. 1. 7 L. a Magy. Tud. Akadémiai Almanach megfelelő évi köteteit. 8 A Pályaművek c. szaknak csak az anyaga gyűlt össze, de kézirattári feldolgozására nem került sor. Az egyes darabok a főtitkári hivatal eredeti jelzeteivel voltak ellátva, kézirattári jelzetet 1952-ig nem kaptak. — A Könyvtári iratok nevű szak tulajdonképpen nem a könyvtári iratokat öleli fel, hanem csak a könyvtári adminisztráció egyes segédkönyveit (növedéknaplókat, olvasó ós kölcsönző nyilvántartásokat stb.). A könyvtári irattár 1896 óta szabályszerűen iktatott, évenként külön csomagokban (dobozokban) tárolt, a kézirattári szakrendszeren kívül álló anyag. — Az Irodalmi levelek c. szak tartalma sem felel meg a nevének. Legnagyobbrészt vegyes tudománytörténeti levelezések anyagát tartalmazza. 0 A JAKAB-féle feldolgozás első bírálatát 1. Magy. Könyvszle. 1898. 194. 1. Ezenkívül igen érdekes HEINLEIN István idevágó nyilatkozata MELICH János főkönyvtárnokhoz intézett, 1944. nov. 5-én kelt levelében : Akadémiai kézirattár (rövidítése a következőkben : AK) Irodalmi levelek. 5