Berlász Jenő: Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának átalakulása (A MTAK kiadványai 4. Budapest, 1957)

megkezdeni. Ennek érdekében elvi és gyakorlati tartalmú programot dolgoztunk ki az elhanyagolt, megrongálódott vagy részben tönkrement kéziratok papíranyagának és kötésének kijavíttatására, illetőleg a nagyobb terjedelmű kötetlen kéziratos művek beköttetésére. .Javaslatainkat az Akadémia illetékes tényezői elfogadták, és 1951-ben 50 000, 1952-ben pedig 24 000 Ft. hitelt bocsátottak rendelkezésünkre.

2

9 A munkálatok a kódexeknek és a XVI — XIX. század legértékesebb emlékeinek javításával kezdődtek. Elsősorban az elszakadt, elrongyolódott, szúrágta, penészes és bemoeskolódott történeti értékű kötéstáblák kitisztogatásáról, reparálásáról és helyreállításáról volt szó, s egyidejűleg új egészvagy félbőrkötések készíttetéséről. A nagyobb szakértelmet és történetiiparművészei i ismereteket kívánó munkákat SASVÁRI Dezsővel, az Országos Széchényi Könyvtár restaurátorával végeztettük el. 1951 elejétől 1952 végéig mintegy 450 db. száz évesnél régibb kötés kijavítására, illetőleg helyreállítására és kb. 200 új, nagyobbára félbőr stílkötés elkészíttetésére került sor. Az utóbbiak között szerepeltek a magyar irodalom- és tudománytörténet klasszikus nagyságainak, CsoKONAinak, BACSÁNYinak, VERSEGHYnek, JvAZiNczYnak, a KISFALUDYaknak, KöLCSEYnek, BERZSENYInek, VÖRÖSMARTYnak, SzÉCHENYinek, ARANYnak és másoknak művei. Könyvtárunknak ezek a nagybecsű emlékei — 80—100 éves várakozás után — csak most nyerték el azt a védelmet és a megbecsülésnek azt a külső formáját, ami belső értékükhöz valamennyire méltónak tekinthető. S most jutottunk el odáig, hogy kódex- és nyelvemlék-gyűjteményünk minden darabját védőtokkal tudtuk ellátni. Papiroskonzerválás és -restaurálás tekintetében is szép eredményeket sikerült elérni. Itt elsősorban ismét SASVÁRI Dezső, másodsorban IIASZXOSNÉ SZŐLLŐS Ilona tudására és ügyességére támaszkodtunk. SASVÁRI a mállott és elrongyolódott papirosok kezelésében tűnt ki acetylcellulózzal végzett tartósító eljárásával és preparált hártyapapirossal végzett kasírozó technikájával. HASZNOSNÉ a háború alatt szinte teljesen tönkrement levelesanyagunk különleges módszerű letisztogatásával, kisimításával és összeragasztásával végzett mintaszerű munkát.

8

0 A muzeális jellegű kéziratos emlékek jókarba helyezését a kizárólag tudományos jelentőségű forrásanyagról, jobbára a XIX. század második felében élt tudósok és írók kéziratairól való gondoskodás követte. A feladat 2

9 L. a kézirattár 1952. évi jelentésót: AK kézirattéri adminisztratív iratok. 3

0 A háborús sérüléseket szenvedett levólanyag (SZÉCHENYI István leveleinek egy csomója) földdel és trágyával szennyezett, nedvességtől szét málló, szakadozottgyűrött állapotban volt. A konzerválás-restaurálásnak tehát egészen rendkívüli feladatai voltak. Olyan kezelést kellett alkalmazni, amely a szennytől, gyűrődéstől, elrongyolódástól olvashatatlanná tett szöveget olvashatóvá teszi, ugyanakkor azonban tekintettel arra, hogy a levelek kék fémes tintával íródtak mellőzi a szokásos vizes mosást és az írás halványsága miatt a hártyapapírossal való átragasztást is. A követelményeknek egy ötfázisú eljárással sikerült eleget tenni. I. légmentesen zárt gázosító ládában 24 órás fertőtlenítés étherben párologtatott sterogenollal ; 2. a vastag szennyréteg mechanikus leválasztása és puha kefével való portalanítás ; 3. a gyengült papíros száraz vegytisztítása fehér kenyérbélbe gyúrt trichloretylén, krétapor, nipagin és nátriumhypochlorid anyagokkal különböző keverési arány szerint; 4. az éles gyűrődések eltüntetése kissé nedvesített ós száraz szívópapírok közötti simító préseléssel 40 C°-ra fűtött présgépben ; 5. a szakadások összefogása és a papír elrongyolódott részeinek körülszegése szükség szerint lágyított, tömített, színezett Mowilith alapú műanyagoldattal, végül néhány órás hideg simító préskezelés. 11