Berlász Jenő: Az Akadémiai Könyvtár Kézirattárának átalakulása (A MTAK kiadványai 4. Budapest, 1957)

itt túlnyomó részben egyszerű félvászonkötések készítéséből állt, de a köttetés­sel mindig együtt járt a régi, gondatlanságból vagy szakszerűtlen gondozásból származott papiroskárok kijavíttatása is. Ebben a munkálatban három-négy jónevű kisiparos könyvkötőt foglalkoztattunk. Erős ütemű dolgoztatással két év alatt (1951-ben é*s 1952-ben) mintegy 1200 kéziratos művet köttettünk be. Széleskörű restaurálási-köttetési programunk végrehajtásával aránylag rövid idő alatt sikerült az előző korok legkirívóbb mulasztásait helyrehozni, hibáit kijavítani és az előállt károkat részben orvosolni. A következő években az idevágó teendőket többnyire csak szűkebb keretek között és lassúbb ütem­ben lehetett folytatni, súlvt vetve az új szerzemények karbahelyezésére is. 3 1 A kéziratállomány fenntartását célzó munkákat 1952-től kezdve kiegé­szítettük a kéziratok tartalmának, szövegének fennmaradását biztosítani hivatott mikrofényképezéssel. A mondott évben a Műszaki Dokumentációs Központ fotólaboratóriumában készíttetett 31 000 felvétellel megvetettük filmarchívumunk alapját. 1953 óla ez a munkálat könyvtárunk saját laborató­riumában folyik. 3 2 3. Az a szempont, amely a restaurálást-köttetést reformjaink előterébe állította, ti. a kedvező lehetőségeket kínáló pénzügyi helyzet, a belső meg­újulásnak egy másik területén, a szerzeményezésben is cselekvésre sarkallt. Gyűjteményünk gyarapodása régóta pangott. A vásárlások — amelyek különben a régebbi időkben sem játszottak fontosabb szerepet — az első világ­háború óta szinte teljesen megszűntek, úgyhogy a szaporulat egyetlen forrása a véletlenszerű ajándékozás maradt. A kulturális felelősségérzet csökkenésével és a társadalom elszegényedésével azonban ez is mind szórványosabbá és jelen­t éktelenebbé vált. Igazán nagyszerű ajándék az utolsó félszázadban csak egyet­lenegy akadt: az 1927. évi VioYÁzó-örökség kódexgyűjteménye. A kézirat­tár átvételekor úgy látszott, hogy a második világháború az ajándékozás hagyományos szokását is megszüntette : 1943 és 1949 között gyűjteményünk egyáltalán nem gyarapodott. 3 3 1950 nyarán illetékes akadémiai tényezők figyelmét felhívtuk a vásár­lásokon alapuló szerzeményező tevékenység bevezetésének és rendszeressé tételének jelentőségére. A * megértés első jele 1000 Ft. rendes és 5000 Ft. rendkívüli hitel folyósítása volt ; az utóbbit PAPP Viktor ADY-gyűjteményé­nek megszerzésére kaptuk. Kezdeményezésünk azonban csak a következő évtől, 1951-től kezdve öltött komoly méreteket. Ekkor már több mint 60 000 Ft. állt rendelkezésünkre, s ezáltal olyan értékeknek jutottunk birtokába, mint ADY Endre 600 db-ból álló levelezése (az ún. mindszenti levelesláda), SZINNYEI Ferenc irodalomtörténeti forrásgyűjteménye, a LÁNYI Eleonora­kódex, egy XVLI. századi szlovák nyelvű herbárium stb. Ez évi szerzeményi statisztikánkban 50 kéziratos könyv, 689 levél és 122 analekta megvásárlásáról számolhattunk be. Számottevő vásárlási hitellel és szép sikerrel folyt a gyarapítás a következő években is. A könyvtár évi költségvetési keretéből 1952-ben 8500, 1953-ban 44 800, 1954-ben 32 600, 1955-ben 17 900, 1956-ban 21900 Ft.-ot kaptunk. Ennek az ellátottságnak köszönhető, hogy 1952-től 1956-ig 3 1 Költségvetésünk 1953-től 1956-ig évente 26 140, 11 700, 16 000, 16 000 Ft. volt ; restauráltatott, illetőleg beköttetett anyagunk pedig 200 — 360 kötet között mozgott. 3 2 A fotólaboratórium és mikrofilmtár a különgyűjtemények osztályának leg­fiatalabb csoportja. 3 3 AK 1870 1949. évi növedéknapló. 12

Next

/
Thumbnails
Contents