Csapodi Csaba: A legrégibb magyar könyvtár belső rendje. A pannonhalmi könytár a XI. században (A MTAK kiadványai 3. Budapest, 1957)

A leclionarius-t 2, a gradnale-t 4 példányban találjuk meg, ugyancsak 4 antiphonale is van. A név alapján ezek éppen úgy lehetnének a miséhez, mint a zsolozsmázáshoz tartozó könyvek, vagy mind a két célt szolgálók, mert régebben nem teltek különbséget a kétféle antifonale közt. Minthogy azonban a fölsorolásban ugyanitt gradualekat is említenek, ami nem más, mint a miseantiphonale, az összeírás antiphonariusai csak a zsolozsma antifonáit tartalmazó könyvek lehetnek.

1

2 Miséhez használt szerkönyvek még a 2 sequentialis (eum troplüs, helyesen tropis) ós a 3 collectarius. Kétségtelenül a szerzetesek közös zsolozsmázásának könyvei a 4 nocturnalis (éjjeli zsolozsma) ós a 4 hymnarius (itt valószínűleg a nappali zsolozsma könyvei).

1

3 Az ugyancsak 4 példányban meglevő antiphonaleról már megemlékeztünk.

1

4 Beleilleszkedik a szerkönyvek sorába a 4 baptisterium, vagyis névleg a keresztelés szertartásait, a valóságban valószínűleg a szentségek kiszolgáltatását ós más szertartásokat tartalmazó liturgikus könyvek. Nagy számukat és éppen a keresztsógro vonatkozó névmegjelölésüket talán ismét a kor adta helyzet, a térítések kora s a bencéseknek azokban játszott elsődleges szerepe magyarázza meg. A breviárium, nem a későbbi értelemben vett. breviárium, az csak később alakul ki, hanem az istentiszteleti szertartások rendjét, megszabó könyv (ordo, direotorium).

1

8 A sorozatból egy könyv ütközik ki látszólag : a biblioiheca. A kifejezés a kor nyelvhasználatában a teljes Szentírást (vagy legalább az egész ó- vagy újszövetségi Szentírást) jelenti.

1

6 Hogy miért találjuk a ,,bibliotheca"-t éppen a liturgikus könyvek közt, annak magyarázatát abban a szokásban kereshetjük, hogy a korai középkorban nem külön könyvből (evangeliarium), hanem a teljes Szentírásból olvasták föl a mise evangéliumának és leckéjének megfelelő szakaszait, amelyeknek jegyzékét, a Szentírás végéhez csatolt jegyzék tartalmazta. Ez a szokás sok helyen később is fönnmaradt

1

7 — talán Pannonhalmán is, s ezért került a Biblia a liturgikus könyvek közé. A most fölsorolt 35 könyv tehát mind a szerzetesek istentiszteletéhez használt mű. Zárt egységben vannak fölsorolva, így valószínűnek tarthatjuk egy helyen való elhelyezésüket is. Az egységes képet csak a 4 hymnarius ós a 2 lectionarius közt említett ,,2 regule" és „unus super regulám" zavarja ; ezekről alább lesz szó. Hogy a mise, zsolozsma és egyéb szertartások könyvei össze vannak keverve egymással, az természetes, és éppen közös, vegyes fölsorolásuk, — de meg másrészről a más természetű könyvektől való elkülönülésük, — ad módot arra, hogy őrzési helyükre következtethessünk. Bizo1

2 Erro a körülményre R.VDÓ Polikárp volt szíves figyelmemet fölhívni. 1

3 Himnuszokat önállóan tartalmazó könyv nagvon ritkán készült, inkább a zsoltárok könyvével, a psolteriummal ogyosítették. (Lexikon f. Th. 5. k. 219. h.) Minthogy pociig jegyzékünkben a liturgikus könyvek csoportjában éppen az egyik logfontosabb, a psaltérium nem .szerepel, bizonyára inkább psaltoriumokat kell a hymnarius kifejezésben keresnünk : ugyanabban a könyvben a himnuszok megelőzték a zsoltárod kat, azért kerültök a könyvek a leltárba mint hymnariusok. 1

1 Nem látszik véletlennek, hogy a graduale, antiphouale, noeturnale és h.ymnarium mind 4 — 4 példányban van meg. Valószínűleg az énekekbon résztvevő szorzetosok szómából követkozet.t ez. Ilárom-három embernél több nem igen tekinthetett bele egy énekeskönyvbe, mert a nagyméretű liturgikus könyvök idejo sokkal későbbi. 12 énokosnél többot tehát nem igen tételezhetünk föl. Ez is igazolni látszik azt a kis létszámot, amolyről később még lesz szó. 1

3 Lexikon /. Th. 2. k. 552. li. 1

3 Uo. 3. k. 877 -878. h. " Uo. 2. k. 320. h. 7