Csapodi Csaba: A legrégibb magyar könyvtár belső rendje. A pannonhalmi könytár a XI. században (A MTAK kiadványai 3. Budapest, 1957)

nyara a mise és zsolozsma közös helyén, a templomnak a szerzetesek számára elkülönített részében, a szentélyben (chorus) vagy annak közvetlen közelében, a sekrestyében őrizték ezeket a kódexeket. Mind a két esetre találunk példákat. a középkorban.

1

8 Ez lenne a pannonhalmi könyvtár második részlege. A megőrzés helyisége tehát ugyanaz, mint az egyházi szereké és kincseké, bennük a könyvállomány első részlegével, de a liturgikus könyvek, a könyvállomány második részlege el volt különítve az elsőtől. A könyvjegyzék harmadik rétege, az olvasmányul szolgáló könyveket tartalmazza. A bencés rend szabályai kétféle olvasmányt írtak elő a zsolozsmázáson kívül: egyéni olvasmány és közös olvasmány. SZENT BENEDEK kb. napi 4 órai olvasásra kötelezte rendjének szerzeteseit, de ehhez járult még a fölolvasás étkezés közben és az ún. „eollatio".

1

9 A eollatio azt jelenti, hogy a szerzetesek összegyűltek a káptalanteremben, ott fölolvasást hallgattak a martirologiumból (vértanúk élete), megemlékeztek a necrologium alapján a nap halálozási évfordulóiról, meghallgattak egy fejezetet a rendi szabályokból és egy homiliát (buzdító beszéd), épületes olvasmányokat. szentírásrészietet az apát magyarázataival. A közös olvasmánynak ez a szokása JohanneS CASSTANUSnak erre a célra alkalmazott Collationes c. munkájáról kapta a nevét.

2

0 A collatlóhoz használt könyvek szinte sohasem találhatók a középkori könyvtári katalógusokban, mert azok nem a könyvtárban, hanem a használat helyén, a káptalanteremben voltak megtalálhatók.

21 A pannonhalmi leltár tehát éppen teljes vagyonleltár voltánál fogva ebben a tekintetben is szerenesés példány. A collatiéról elmondottak segítenek ahhoz, hogy a könyveknek egy újabb csoportját, tudjuk helyhez kötni. A liturgikus célú könyvek után ti. közvetlenül a következő címekkel találkozunk : 3 omcliao, 2 libri sermonum, 1 collationes, 2 passionales. Tehát pontosan azok a könyvek, amelyeket a eollatio anyagaként használtak (honiiliák, szentbeszédek, OASSIANUS Collationes-a, passionales — vértanúk élete). Ebből arra következtethetnénk, hogy a eollatio könyvanyaga együtt volt elhelyezve a káptalanteremben. Csakhogy másrészt föltűnik az, hogy a eollatio egyik nélkülözhetetlen darabja, a rendi szabályok könyve (regula) nem ezek közt, hanem valamivel előbb, a liturgikus könyvek végefelé található meg : a 4 hymnarius és a 2 lectionarius közt „2 regule, unus super regulám". Tehát két példányban a rendi szabályok és egy a szabályokról szóló magyarázat. Ez az utóbbi majdnem bizonyos, hogy anianei Sz. BENEDEK Codex Beg-ularivm-n és a mindig hozzácsatolt Exhortatio ad sponsam Christi volt.

2

2 1

8 CHJUST ; i. in. 277. !. SCHMXTZ, FhiHbert.: Geschichte des Benediktinerordcne. 2. k. Übertr v. Ludwig RABBR. Einsi edoln - Zürich 1048. 55, 72. I. CHJUST : i. m. 277. 1., Lexikon /. Th. 2. k. 1012 1013. h. 2

1 CHJUST : I. h. 2

2 MADZSAR Imro : Szert! Imre herceg legendája (Századok 1931. 50 — 52. 1.) o. cikkében ni. kimutatja, begy a legendában egy egész, hosszú rész majdnem szószerinti átvétel az Exhortatióh6\. Ez a munka pedig, melyet tévesen Sz. ATHANÁznak tulajdonítottak, de csak a JX. század elején bukkant föl, anianei Sz. BENEDEK Codex ltcgalarvmának függeléke volt. MAOZNAR szerint a legenda a XII. század Mején Pannonhalmán készült, s így az Exhortaiiónak itt mog kellett lennie. A pannonhalmi jegyzéknek „unus super regulám" kitétele alig egy két, évtizeddel a legenda keletkezése előtti időben, éppen úgy megerősíti MADZSAR 1 "övetkeztetését, amint MADZSAR föltevés' teszi lehetővé og> cím pontos megállapítását a jegyzék hozzávetőleges megjegyzése helyei 1. S