Csapodi Csaba: A legrégibb magyar könyvtár belső rendje. A pannonhalmi könytár a XI. században (A MTAK kiadványai 3. Budapest, 1957)

Hogyan magyarázható meg már most a collatiós anyagnak cz a kettőssége : rcszbon külön, elkülönítve a magánol vasmányoktól, részben belekeverve a liturgikus könyvek közé? Az ok nyilvánvalóan nemcsak az volt, hogy a regulára a szertártások során is szükség volt (fogadalomtétel), mert .akkor érthetetlen a ,,super regulám" ott szereplése, hanem hogy a liturgikus és a eollatiós könyvanyag a többi könyvektől ugyan elkülönítve de egymással összefüggően volt' elhelyezve, a sekrestyében vagy a templom szentélyében. Ennek magyarázata pedig nemcsak az lehetett, hogy a káptalanterem egészen közel volt a sekrestyéhez, illetve a templomhoz, liánom még valószínűbb, hogy a XI. században nem is volt külön káptalanterem Pannonhalmán, hanem a collatio a ehorusban folyt, vagy pedig a templom szentélye mellett közös helyiség szolgált sekrestye és káptalanterem céljául. Sajnos Pannonhalma első épületének alaprajzát egyáltalán nem ismerjük, de kétségtelennek tarthatjuk hogy a csekély számú szerzetes számára kisebb terjedelmű, szerény épület készült, amelyben nem kell minden helyiség meglételével úgy számolnunk, mint későbbi korok nagyobbszabású épületeiben. A pannonhalmi könyvtár második részlegét tehát ki kell terjesztenünk a collatio könyveire is. A kétféle könyvek közös szekrény polcain felehettek. Szekrényt kell föltételeznünk, nem pultot, mert a pult később jött divatba, akkor is csak a főkönyvtárban. A ládákban való elhelyezés ellen pedig nemcsak az szól, hogy az az állandó, napi használatot akadályozta volna, hanem az is, hogy az itt szereplő könyvek során bizonyos finomabb rend körvonalai érezhetők : egymás mellett a homiliák és a sermones, a regula és a super regulám. Ilyen pontosabb tagolás pedig ládában nem képzelhető el. A collatio könyvei után a leltározás a könyvtár harmadik részlegéhez érkezik el : a tulajdonképpeni olvasás, az egyéni olvasmányok anyagához, a könyvanyag leginkább könyvtárnak nevezhető részlegéhez. Ahhoz a napi 4 órai egyéni olvasmányhoz, amelyről föntebb megemlékeztünk, könyvek voltak szükségesek. Pannonhalmán mindössze 13 darab olyan könyvet (nem művet, hanem kötetet!) találunk, amely ilyen olvasmánynak megfelelne megint zárt sorban egymás után : liber sententiarum ;

2

3 actus apostolomm liber Prosperi de activa et contemplativa vita,

2

4Isidorus,

2

SOrdo,

2

6 Amalarius,

2 2

3 Zor/rvÁNYi szerint (.4 maggarországi bencés irodalom a tatárjárás elölt Pannonli, rend tört. I. k. 352. 1.) ószövetségi szentírási részek, a Lexikon f. Th. szerint (9. k. 477. li.) egyházat yákból vett tételek rendszerezése. PKTRUS LOMBARDUS közismert munkája itt nem jöhet szóba, mert ez csak a következő században keletkezett. 2

4 Igazi szerzője Jm.iANijs POMERIUS. Tévesen tulajdonították az V. századi PROSPERnak. (Lexikon /. Th. 8..k. 504 — 505. h.) A könyv megvan több osztrák kolostor középkori könyvanyagában is. (Pl. GOTTUKB : Mittelaltcrlichc Uibliothekskataloge Österrciehs 1. k. 236. 1.) 2

6 Több műve közül vagy a Regula monachorumm, vagy a. nagy Etymoloqiae-ra gondolhatunk (ZOLTVÁNYI : i. m. 136. I. és ZAI.ÁN Menyhért : A Prag-kódex forrásaihoz. Magy. Könyvszlo, 192fi. 249. 1.) 2" A szertartások végzéséhez való utasítás (más néven ordinarius vagy libnllus), ugyanúgy, mint a föntebb említett hreviarius. .Mivel a liturgikus könyvek közt már találkoztunk egy breviariusszal, itt valószínűleg egy más művet vagy műveket tartalmazó kötet elejére másolt ordo-ról lehet szó. Ebből a föltételezésből kiindulva vettük az olvasmányok közé, különben ez az egy darab némileg kiütközik az olvasmányszerti könyvek közül. 2

7 De ecclesiasticis officiis, a liturgiáról szóló munka, a. középkorban nagy tekintélv. (Lexikon f. Th. 1. k. 333. h.) 9