Berlász Jenő, Sz. Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene (A MTAK kiadványai 2. Budapest, 1956)

1953 elején, a feladatok tisztázásával egyidőben történt meg. Az ekkor hozott elnökségi határozat alapján az Akadémiai Könyvtár gyűjti minden tudomány területéről azokat a segédkönyveket, melyek a magasfokú tájékoztatószolgálathoz szükségesek ; a világ összes tudományos akadémiáinak hivatalos kiadványait; a marxizmus—leninizmus irodalmát, valamint a módszertani és tudománytörténeti szempontból szükséges egyéb filozófiai irodalmat; a természettudományok terén — a segédkönyvek mellett — csak az alapvető, átfogó jellegű műveket (a természettudományi kutatást közvetlenül szolgáló műveket az intézeti könyvtárak gyűjtik); a társadalmi tudományok területén elsősorban az országos viszonylatban reáháruló szakokat (ezek számára tudományági szakkönyvtár) : az egyetemes történet ókori részét, világirodalmat, a világirodalomtörténet egészét, beleértve a klasszika filológiát, az orientalisztikát és a nyelvtudomány minden ágát. A gyűjtőkörnek ez a meghatározása három évi gyakorlat tapasztalatai alapján lényegében helyesnek bizonyult. Részleteiben azonban természetesen felmerült még egy-két probléma. Ezek közül mint a legfontosabbat kell megemlítenünk azt, hogy hatféle területen egyetlen könyvtár képtelen a tudományági szakkönyvtári funkciókat megfelelően ellátni, viszonylagos teljességre törekedni a szakirodalom begyűjtése terén. Különösen két terület átfogása vált számunkra lehetetlenné, mégpedig a világirodalom és a hozzá kapcsolódó irodalomtörténet viszonylagosan teljes gyűjtése. Az Akadémiai Könyvtár a szépirodalom és irodalomtörténet egészét önmagában, az ország könyvtári hálózatának többi tagjától elszigetelten, egyedül nem gyűjthet!, ezt gyakorlatilag képtelen keresztülvinni. Saját területünkön, a hálózaton belül már tisztáztuk a kérdést : a Központi Könyvtár szépirodalmi vonatkozásban a klasszikus és kiemelkedő műveket, kritikai kiadásokat gyűjti, a részleteket az Eötvös Könyvtárnak engedi át, irodalomtörténet területén pedig — a kötelező összefoglaló és átfogó művek gyűjtése mellett — állandóan egyezteti beszerzéseit az Eötvös Könyvtárral. A szépirodalmi és irodalomtörténeti gyűjtés országos szinten való rendezése még a mai napig sem történt meg. illetékes könyvtárügyi hatóságainknak ezt a problémát haladéktalanul napirendre kell tűzniök. Az Akadémiai Könyvtár gyarapodása elég egyenletes, évi beszerzési átlaga kb. 16 000 kötet. A kurrensen járó folyóiratok számában — a sikeres cseretevékenység eredményeként — állandó emelkedés tapasztalható. 1955ben a könyvtárba járó kurrens periodika-féleségek száma 2833 volt. Devizaellátásunk 1955 végéig nemcsak központi könyvtári, de hálózati viszonylatban is kielégítő volt, s színvonalas könyvbeszerzést tett lehetővé. 1956-tól a jelentkező nehézségeket s a növekvő igényeket figyelembevéve arra összpontosítottuk erőfeszítéseinket, hogy a mintegy két éve már tervszerűen folyó könyvcserét egyre inkább a tudományos könyvek szerzeményezésének jelentős tényezőjévé építsük ki. Ma már világos, hogy a tervszerűen szervezett könyvcserét nem nélkülözhetjük, s értékes anyaghoz jutunk általa. Egyrészt olyan kiadványokhoz, amelyek könyvárusi forgalomba nem kerülnek, vagy ott már hozzáférhetetlenek, mint az Örmény Akadémia által küldött unikumszámba menő XVIII. századi és XIX. század eleji petrográdi kiadványok, vagy a British Museum ősnyomtatványkatalógusa, vagy a Harvard Egyetem Könyvtárától küldött sorozatok (Harvard Studies in Classical rhilology), másrészt olyan könyvekhez, amelyeknek megszerzése egyébként devizát igényelne. 21