Berlász Jenő, Sz. Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene (A MTAK kiadványai 2. Budapest, 1956)

megszerzett üzlethelyiségek sorában sikerült három új raktárt biztosítani, mintegy 1700 folyóméter rakterülettel; ezáltal az ekkor 54 szakban csoportosított 262 000 kötetre menő állományt maradéktalanul elhelyezhette. Második lépésként újjáélesztette a tíz év óta teljesen lehanyatlott szerzeményezést. Megfelelő devizák biztosításával 1925-ben újból megindult a külföldi folyóiratok előfizetése, s a megújuló akadémiai könyvkiadás alapján széles körben elkezdődött a régi cserekapcsolatok újrafelvétele. Az eredményt az évi gyarapodás mennyiségének 6500—7000 műre való emelkedése jelzi, szemben az előző évek 2500—3500-as mennyiségével. Harmadik lépés a feldolgozás reformja volt. Ez egyrészt az egységes növedéknaplózás megindításában állt (eddig ugyanis szerzeményi csoportonként külön-külön történt a naplózás), másrészt az írógéppel való katalogizálás bevezetésében. Sor került végül az olvasószolgálat megjavítására is. A forgalom csakhamar a háború előtti színvonalra emelkedett, sőt könyvhasználat tekintetében még magasabbra (3000—4000 olvasó, 10 000—13 000 mű).

6

0 A nagy lendülettel megindult hasznos reformtevékenység FERENCZinek 1927 tavaszán történt halála miatt sajnálatosan épp akkor maradt abba, amikor az új, értékálló valuta létrejöttével az Akadémia évi 120 000 pengő állandó államsegélyt nyert, s amikor, egészen váratlanul, egy tudománykedvelő arisztokrata, VIGYÁZÓ Ferenc végrendeletileg olyan hatalmas vagyont hagyott az Akadémiára, amilyennel az fennállása óta még nem rendelkezett. A VIGYÁZÓvagyon nagyszerű lehetőségeket kínált az Akadémiai Könyvtár gyökeres újjászervezésére.

6

1 Ilyen átfogó jellegű, a századforduló óta esedékes korszerűsítésre azonban több okból nem került sor. Elsősorban azért, mert az Akadémia más célokat kívánt a VIGYÁZÓ-vagyonnal szolgálni, a könyvtárnak általában csak 6000—9000 pengős évi ellátmányt biztosított ; másodsorban, mert alig néhány évi prosperitás után 1931-ben a világgazdasági válság következtében a jövedelmek megcsappantak ; végül mert a könyvtárvezetés nem folytatta FERENCZI általános jellegű, újjászervező munkáját.

6

2 Az 1928-ban kinevezett új főkönyvtárnok, SZINNYEI .József, jeles finnugor nyelvész mint nyugalmazott egyetemi tanár 71 éves korában vállalta el a könyvtár vezetését. Az adott problémákat — elődjével ellentétben — nem párhuzamosan, hanem egymásután kívánta megoldani. Először a háború és infláció okozta nagy könyv- és periodikahiányok pótlásában látta főfeladatát (1928). E vonalon megkezdett tevékenységétől azonban hamarosan eltért, s 1929—1935-ig, részben külső munkaerők bevonásával, katalogizálási munkákat végeztetett, úgyszólván teljesen mellőzve a külföldi vásárlásokat és előfizetéseket. Célkitűzésének megváltoztatására főleg az indította, hogy 1929-ben az említett nagy örökség részeként átvette az Akadémia a VIGYÁZÓcsalád mintegy 17 000 kötetből álló, kódexekben, ősnyomtatványokban, régi hungaricumokban és egyéb ritkaságokban gazdag könyvtárát, amelynek feldolgozása mellőzhetetlennek látszott. Ugyancsak katalogizálást kívántak az ugyanezen időben megszerzett más, értékes nagy könyvajándékok is (STEIN Aurélnak mintegy 1200 kötetes kasmíri könyvtára, KÉGL Sándornak kb. 2800 művet magában foglaló orientalisztikai gyűjteménye), nem is szólva 6

0 Akad. Ért, 1927. 20-23. 1. 6

1 Akad. Ért. 1928. 175-178. 1., 1929/30. 88-100. 1., 1931. 88-107.1,1932. 303-312. 1. stb. fi

2 Akad. Ért, 1929/30. 76. 1., 1931. 60. 1., 1932. 296. 1. stb. 13