Berlász Jenő, Sz. Németh Mária: A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának múltja és jelene (A MTAK kiadványai 2. Budapest, 1956)
a régi ajándékokról és a kb. 40 000 kötetre menő kötelespéldány-maradványokról. A munka meghozta az eredményt : mintegy 134 000 műre terjedő anyagot sikerült katalogizálni, ami gyakorlatilag nemcsak a különböző ajándékkönyvtárak és a kurrens gyarapodás feldolgozását jelentette, hanem az évtizedek óta felgyülemlett roppant mennyiségű hátralékok felszámolását is. Szépen egészítette ki ezt a nagy jelentőségű teljesítményt az 1904 óta folyó kézirattári rekatalogizálás befejezése. 1936-tól kezdve a könyvtár ismét a külföldi vásárlások útjára tért vissza. Ezzel a programmal azonban elkésett: a beszerzéseknek 1939-ben lényegében véget vetett a második világháború kitörése. Az idáig beszerzett művek száma mindössze 765 volt. Ettől kezdve 1941-ig már csak a háborúnyújtotta szűk lehetőségek között tudott a könyvtár (évi 150—180 kötetet) beszerezni. Szerencse, hogy az 1925—26-ban megindított cserekapcsolatok — mivel jelentősebb pénz- és munkabefektetést nem kívántak — a katalogizálási időszakban is fejlődtek, s közel 190 állandó relációt eredményeztek. 63 Jórészt megoldatlanok maradtak a könyvtár alapvető fontosságú kérdései is. Számbajövő javulás csupán személyzeti vonatkozásban következett be, de ez is külső tényező segítségeként. 1934-től 1943-ig a Közoktatásügyi Minisztérium összesen 4 gyakornokot, illetve középiskolai tanárt rendelt szolgálattételre a könyvtárba. Velük együtt 10-re emelkedett a könyvtárosok száma. Az altisztek száma viszont 3-ról 2-re csökkent. 6 4 A raktárkérdés terén lényeges változás nem történt. Az 1925—26-ban létesített új raktárak néhány év alatt megteltek ; az újból fellépő helyhiányon 1932-ben nagyarányú anyagát rakással, illetőleg tömörítéssel és a főraktári fülkékben elhelyezett pótállványokkal próbáltak segíteni. A raktári s egyszersmind a feldolgozó munka megkönnyítését szolgálta a régi központi fűtőberendezésnek a főraktárban 1940 folyamán történt kicserélése. Munkaszobák híján ti. a megszaporodott tisztviselőket a raktárban kellett elhelyezni. Ennyiben álltak azok az eredmények, amelyeket a század eleje óta s főképp az első világháború alatt a fejlődésben elmaradt Akadémiai Könyvtár színvonalának emelése érdekében másfél évtized alatt sikerült elérni. Jóformán még csak egy-két vonatkozásban állt elő többé-kevésbé megfelelő helyzet, s már ismét háborúba kerültünk, mégpedig olyan háborúba, melyben hadszíntérré vált az egész ország. 1943 nyarán, amikor a harctér Magyarország határai közelébe került, a könyvtár új vezetőt kapott. Az elhalt SZTNNYEI Józsefet MELICH János, a szláv filológia nyugalmazott egyetemi tanára váltotta fel. Az új főkönyvtárnok hivatalbalépésekor — 71 éves korát megcáfoló frissességgel •— terjedelmes reformprogramot dolgozott ki a könyvtár korszerűsítésére. A reformok ideje azonban elmúlt, most már egyetlen feladatra kellett minden erőt összpontosítani : a könyvtár állományának a háborús pusztulástól való megmentésére. 6 5 1943 elején —- tekintettel a bekövetkezett légi veszélyre — a budapesti nagy közgyűjtemények megkezdték legértékesebb anyaguk elcsomagolását, illetve biztonságba helyezését. Példájukat az Akadémiai Könyvtár is követte. 6 3 Akad. Ért. 1929/30. 14-25. 1., 1931. 30-45. 1., 1935. 310-321. 1., 1930. 137-147. 1., 1937. 200-209. 1., 1938. 163- 172. 1., 1939. 163-172. 1. 6 4 Maav. Tud. Akad. Almanach 1928. 82-83. 1., 1929. 86-87.1., 1930. 89-91.1., 1931. 96-99." 1., 1932. 101 -103. 1., 1935. 108-111. 1., 1938. 115-118. 1. 6 5 AL. MELICH János: Jelentés a Könyvtár 1943 — 44. évi állapotáról. 14
