Haraszthy Gyula: A 130 éves Akadémiai Könyvtár (A MTAK kiadványai 1. Budapest, 1956)

ennek a kapkodó és rendszertelen munkának s egyelőre lehetetlen volt a külföldi tudományos művek beszerzésére, a hiányok pótlására gondolni. A személyezeti gondokból adódó problémákat a századfordulótól — tehát a könyvtár hanyatlási periódusától kezdődően — egészen a felszabadulás utáni fordulat évéig még más fejlődési rendellenesség is súlyosbította. Ez a jelenség, amely párhuzamos volt az Akadémia szellemi elöregedésével és az élettől való elfordulásával, éppen összetettségénél, a különféle tényezők egyidejíí jelentkezésénél fogva hatott hátrányosan a könyvtár fejlődésére. Lényegében arról van szó, hogy egyrészt intézetünk vezető főkönyvtárnokai kevés kivételtől eltekintve nem voltak könyvtári szakemberek, holott a XX. századi nagykönyvtárak szervezése és vezetése már nemcsak tudományos felkészültséget, hanem széleskörű könyvtárosi szakismereteket és gyakorlatot is igényel, másrészt pedig kivétel nélkül nyugalomba vonulásuk után vették át az Akadémiai Könyvtár irányítását. A különféle hátráltató tényezők akkor hatottak leginkább bénítóan, midőn könyvtárosi gyakorlattal nem rendelkező főkönyvtárnokaink más területen való nyugalomba vonulásuk után kerültek az Akadémiai Könyvtár élére. Ugyanakkor az egyre inkább felhalmozódó problémák, nehézségek egyfelől friss, korszerű szakértelmet, másfelől fiatalos energiát, akaraterőt követeltek volna meg. Az alapító Teleki József szándékának megfelelően — mivel a Telekicsalád egyúttal a főkönyvtárnok fizetéséről is gondoskodott — a régi akadémiai alapszabályok 50. paragrafusa kimondta, hogy ,,a főkönyvtárnokot az összes ülés egyszerű szótöbbséggel életfogytiglan választ ja és a gróf Teleki-nemzetség alapító ága nevezi ki a belső tagok sorából." Ez a feudális előjog, helyesebben a mögötte meghúzódó akadémiai gyakorlat a könyvtár fennállásának XIX. századi szakaszában, tehát fellendülésének idejében még nem okozott zavarokat. Toldy ós Hunfalvy fiatalon, 30 éves korukban vették kézbe a könyvtár vezetését, s hosszú működésük alatt kiváló könyvtárosi gyakorlatra tettek szert. A századforduló éveiben Frőhlich Róbert és Heller Ágost még aránylag fiatalon, 48, illetve 51 éves korukban lettek az Akadémia főkönyvtárnokai, de már egyikük sem rendelkezett könyvtári gyakorlattal. Viszont Heller utóda, a szintén szakmai gyakorlat nélküli Szily Kálmán már 67 éves volt, amikor mint nyugalmazott akadémiai főtitkár kezdett új pályát és új szakmát az Akadémiai Könyvtár élén és élete végéig — 86 éves koráig — vezette az intézetet. Helyét nem egészen két évre a könyvtárosi szakértelméről közismert 69 éves Ferenczi Zoltán foglalta el, majd a kiváló nyelvész, Szörnyei József következett, aki egyetemi tanári nyugdíjazása után, 71 éves korában, jelentősebb könyvtárosi szakképzettség nélkül lett akadémiai főkönyvtárnok s szintén 86 éves korában bekövetkezett haláláig irányította az intézet munkáját. Utána — mint a Teleki-nemzetség által utolsónak kinevezett főkönyvtárnok — Melich János nyugalmazott egyetemi tanár 71 éves korában vette át a könyvtár vezetését s helyét 1948-ban adta át a már nem feudális gyakorlat alapján kinevezett Keresztury Dezsőnek. A könyvtárigazgatásban megnyilvánuló pangásnak, sőt visszaesésnek tehát az volt az egyik forrása, hogy a modern könyvtárszervezésben külön szakmai felkészültséget igénylő vezetői helyet igen érdemes, de már pályafutásuk végére ért akadémiai tagok számára állapították meg. Kivétel volt — nem a kor, de a hozzáértés szempontjából — Ferenczi Zoltán és Melich 74