Haraszthy Gyula: A 130 éves Akadémiai Könyvtár (A MTAK kiadványai 1. Budapest, 1956)

János. Előbbit halála, utóbbit a második világháború akadályozta meg kétségkívül jelentékeny tervei megvalósításában. Mindezek után aligha lehet véletlennek mondani, hogy a könyvtár képtelen volt lépést tartani a fejlődéssel s a konzervatív, az, élettől mindinkább elszakadóban levő Akadémiának kongeniális könyvtári kiegészítője volt, sőt nem egy tekintetben túl is tett rajta. III Komoly érdeme volt a Melich János vezetése alatt álló könyvtári kollektívának — amint ezt a felszabadulás után kiküldött akadémiai bizottság kiemelte —, hogy a könyvtár értékeit a második világháború légitámadásai idején nagy gonddal elcsomagolta s azokat biztonságba helyezte. Annál inkább szükség volt erre a gondos munkára, mert az akadémiai palota — exponált dunaparti fekvésénél fogva — a háborús cselekményekkel járó rongálódásoknak és veszélyeknek rendkívüli mértékben ki volt téve. Mivel a német, fasiszta katonaság a könyvtár I. emeleti ablakaiba géppuskákat helyezett el, az épület „frontvonalba" került s 27 aknatalálat érte. Tetőzete nagyrészt leégett, a Széchenyi-múzeum lezuhant, az alatta levő Vigyázó-könyvtárra. Általában a könyvtár s különösen a Goethe-szoba anyaga súlyos károkat szenvedett.* Mégis a gondos, előrelátó biztonsági intézkedések következtében a károsodás nem volt nagyon súlyos s alig érintette a könyvtár állományának öt százalékát. Annál jelentősebbek voltak az épületbeli, berendezési és felszerelési károk. Ezek helyreállítása lassan ment. Az Akadémia vagyona, földbirtokai, részvényei, bérházai — a feudálkapitalista korszak gazdasági javai — természetesen nem álltak többé rendelkezésre. De nem ez volt az egyetlen nehézség. A felszabadulás után nem volt várható, ..hogy az Akadémia azonnal szakit régi irányával és azonnal megérti az új világ parancsoló szavát. Ehhez többéves fejlődésre, az eszmék tisztázására és a tennivalók gondos mérlegelésére volt szükség."** Kodály Zoltán 1947-ben mondott elnöki megnyitójában kénytelen feltárni a valóságot : „A könyvtárt máig sem sikerült újra rendezni s így nemcsak a közönség számára nem nyilhatott meg, hanem a kutatók is nehezen férnek a részben még becsomagolt könyvekhez."*** A főtitkári jelentés**** ugyanakkor arról panaszkodik, hogy a közel millió [?] kötetre menő könyvtár ablakai még mindig hiányosak s így a könyvtár egyes raktárai két esztendő óta ki vannak téve a nap, a nedvesség, a por rongáló hatásának. Mindebből világosan kitűnik, hogy az Akadémiai Könyvtár számára mág a felszabadulás éve sem hozta meg mindjárt és közvetlenül azt a fejlődési lehetőséget, amit tudományos nagykönyvtáraink 1945 óta fokozatosan * Akadémiai Értesítő, 1940. 0. lap. ** Kusznyák István elnöki székfoglaló beszéde a Magyar Tudományos Akadémia 1949. dec. 19-i díszülésen. Akadémiai Értesítő, 1949. 21. 1. *** Akadémiai Értesítő, 1947. 14. 1. **** Uo. 10. 1. Itt meg kell jegyezni, liogy a „közel millió" kötetszám ismeretlen forrásból bukkant lel és sokáig mint hitelesnek látszó állományszám szerepelt. Ezt a legendát 1955 nyarán végzett hozzávetőleges állományfelmérésünk megcáfolta. A jövő feladata lesz, hogy — először az Akadémiai Könyvtár történetében — kötetszámra menő pontossággal állapítsuk meg könyvtárunk állományát. 75