Gergye László: Kazinczy Ferenc kéziratos hagyatéka (A MTAK kézirattárának katalógusai 21., 1993)

I. Bevezetés

17 „Az ide mellékelt Meghatalmazás folytán, tisztelettel hivom föl Kegyedet: méltóztassék rendelést tenni, hogy Kazinczy Ferencnek, az Académiánál heverő, kéziratait átvehessem. Még e közgyűlés alatt kellvén valamit az örökösök javára, e kéziratok felhasználásával csinálnom: meg sem mozdulhatok, mig az anyag kezeim közt nincs. Az átadandó kéziratok iránti térítvényem annak idején átszolgáltatik." A hagyaték tekintélyes része ilyeténképpen Kazinczy Gábor tulajdonába került. Maga az adásvétel nem közvetlenül Kazinczy Gábor és Kazinczy Bálint között zajlott le, s valószínűleg már évekkel korábban sor került rá. Erre a tényre Kazinczy Bálint és Toldy Ferenc egy 1858-ból származó levélváltása

4

2 derít fényt. Kazinczy Bálint júl. 30-án kelt levelében arra kéri Toldyt, hogy feltétlenül küldje el neki apja naplóját (a Fogságom Naplójáról lehet szó), mert az szerepel kiadási terveiben. Toldy aug. 6-án írt válaszában arra emlékezteti Kazinczy Bálintot, hogy a kérdéses naplót „nekem Kazinczy Gábor barátunk számára tetszett átadni, s én azt csakugyan kézbesítettem is még oct. elejen 1856. s így az nálam nincs ... Ugy hiszem tehát, hogy legcélszerűbb volna ha ön tisztelt Barátom, egész bizodalommal Gáborhoz folyamodnék, ki nem csak birtokában van minden kéziratoknak, melyeket a könyvekkel együtt néhai édesanyja az ön édesanyjától megvett, hanem a boldogúltnak és gyermekeinek sorsát a legérzékenyebben szivén viseli s már évek óta készül a boldogúlthoz méltó kiadás által emlékezetét megújítani, s az illetőknek lehető hasznot szerezni is." A fentiekből nyilvánvaló, hogy a hagyaték igen fontos része már Török Sophie halála előtt gazdát cserélt, s így Kazinczy Gábor gyűjteményét gazdagította. Toldy Ferenc nem tudott beletörődni kiadási terveinek meghiúsulásába, ezért mindent elkövetett az egyszer már zátonyra futott Kazinczy-összkiadás ügyének feltámasztásáért. 1854-től szinte alig találunk Kazinczy Gáborhoz írt levelei

43 között olyat, amelyben ne említené Kazinczy Ferenc nevét. Ápr. 26-án kelt levelében pl. így ír: „a napokban keresztülmentem Kjazinczy ] F[erenc]nek hozzám írt levelein, de sok érdekes van bennök! s be sokszor kellett pirulnom, s a nagy öreg árnyékától bocsánatot kémem. Bár neki azt az elégtételt szerezhetném maholnap, hogy kiadhassam." Erre a remény 1858 tavaszán csillant fel ismét, amikor Kazinczy Ferenc születésének közelgő centenáriuma alkalmából Heckenast előadta tervét Toldy Ferencnek a széphalmi mester műveinek gyűjteményes díszkiadására. Toldy 1858. ápr. 16-án lelkes hangvételű levélben értesítette Heckenast nemes szándékáról