Gergye László: Kazinczy Ferenc kéziratos hagyatéka (A MTAK kézirattárának katalógusai 21., 1993)

I. Bevezetés

18 a kéziratok tulajdonosát, Kazinczy Gábort, s rögtön tájékoztatta is az elképzelés konkrét részleteiről. Eszerint a kiadó nyolc kötetes, „monumentális kiállítást akar", összesen 160-180 ívnyi terjedelemben, „igen szép fejér vastag papíron". Heckenast „1000 példányt gondolta nyomta tandónak", az árnak pedig „12 ft-nál nem szabad magasabbnak lenni." Toldy úgy gondolja, hogy az árajánlat igen méltányos, hiszen még arra is kevés az esély, hogy az előfizetők száma az ötszázat elélje, de „más úton e nagy, terhes, és lényegében populárisnak nem nevezhető vállalat után nagy hasznot nem lehet várni, sőt, a haszon is egyáltalán kétes." Végül az érdekek fontossági sorrendjére figyelmezteti barátját: „Itt mindenek előtt K[azinczy] Ferenc érdeke forog fen, aztán az irodalomé, és csak utolsó helyt az örökösöké." Toldy májusban szinte egyfolytában ostromolta őt leveleivel a kiadási tervezettel kapcsolatos álláspontjának megismerése végett, Kazinczy Gábor azonban egyáltalán nem sietett a válasszal. Május 21-én kelt levelében pl. így sürgeti a hagyaték birtokosát: , Az istenre kérlek, édes barátom, nyilatkoznál már a K[azinczy] F[erenc] munkái ügyében. A kezdetkori szeretet és kedv nagyon lohad, látva hogy még feleletre sem méltatod a tervet. Azonkívül itt a lóverseny is, s ezzel azok gyülekezete [ti. az arisztokráciáé — saját megjegyzésem, G. L.], kik közel feléig fedezendők e nagyszerű vállalatot." Kazinczy Gábor nemleges válasza 1858 júniusának elején érkezhetett meg Heckenasthoz, aki szomorúan közölte Toldyval, hogy a levélből megismert feltételek mellett nem tud vállalkozni a kiadásra, mert háromezer-kétszáz pengő forintot fizetni „egy természeténél fogva kapós nem lehető munkáért, melynek kiadása maga oly roppant költségbe kerül, neki lehetetlen." Toldy mindent elkövet, hogy ráébressze barátját: igényei irreálisak. „Nagyon jó, sőt dicső véleményed van közönségünk buzgóságáról, és csalódol a pénzviszonyok dolgában, ha azt hiszed, hogy Kazinczy munkáira, mik legalább 160 ívet tesznek, s így 16ft alatt nem adhatók, 200 előfizetőt, értsd fizetőt, kaphattsz ez idő szerint Magyarországon. Ellentmondásnak látszik, s nem az: elébb kapsz 100 negyven ftos és még 200 húszft. fizetőt, mint csak 200 tizenhat ft. aláírót. Ezt érti, ki az arisztokrácia hiúságát érti." Kazinczy Gábor azonban az érvek hatására sem változtatott merev, elutasító álláspontján, s így 1858. jún. 20-án Toldynak már nem kis keserűséggel azt kellett konstatálnia, hogy ,Minden oda van! Soha nem fognak K[azinczy] munkái 160 íven máskép megjelenhetni; s a százados ünnepen minden ember, rajtunk s néhány öregen kívül, azt fogja kérdeni: Hol vannak a nagy ember híresztelt munkái?"