Gergye László: Kazinczy Ferenc kéziratos hagyatéka (A MTAK kézirattárának katalógusai 21., 1993)
I. Bevezetés
15 szerkesztési alapelveinek kialakítása. A közzéteendő anyagot két osztályba szándékoztak rendezni: I. Eredeti művek és kiadatlan fordítások. II. Irodalmi levelezés. Ezekhez az elképzelésekhez közvetlenül kapcsolódott egy 1833. dec. 14-én született másik határozat is. Mint a kisgyűlési jegyzőkönyvből kiderül, a testület megvitatta Toldy Ferenc és Bajza József jelentését Kazinczy Ferenc Lessing Minna Barnhelm és Moliére Botcsinálta doktor c. vígjátékainak fordításáról. Az Akadémia elfogadta a szerkesztők indítványát, amely e két műnek a „Külföldi Játékszín" c. sorozat 7-8. kötetében akart helyet biztosítani. 3 4 A kiadási munkálatok megindulásáról Toldy Ferenc és Kazinczy József ez idő tájt meglehetősen sűrű levélváltásai tájékoztatnak. A verseket magába foglaló első kötet sajtó alá rendezésével a szerkesztők egy év alatt elkészültek: a vállalkozás első darabját az 1834. nov. 11-i V. nagygyűlésen mutatták be. Ezután azonban anyagi nehézségek támadtak, s így a költemények csak 1835 végén kerülhettek nyomdába. A megjelenés elhúzódásával függenek össze Kazinczy József 1835ből származó levelei, 3 5 amelyekben a gyám a Botcsinálta doktor és a Minna Barnhelm fordításáért járó harminchat aranyat sürgeti. A pénz kiutalása végül mégiscsak megtörtént, amit Kazinczy József 1835. nov. 15-i keltezésű nyugtája 36 bizonyít. Eszerint a gyám pontosan ennyi tiszteletdíjat vett fel a Kazinczy árvák nevében a Magyar Tudós Társaság pénztárából. A következő honoráriumot, száztizenegy aranyat már az egyik Kazinczy lány, Eugénia vette fel egy 1837. júl. 23rán kelt számla tanúbizonysága szerint, 3 7 nevezetesen a versekért és a Sallustius fordításért. Az összkiadás első kötete 1836-ban jelent meg. A Kazinczy Ferenc Utazásaié, kötet három évvel később, 1839-ben került ki a nyomdából, a levelezés egy része pedig—már Kilián György magánkiadása jóvoltából — 1845-ben látott napvilágot. Ezt követően az ígéretesen alakuló vállalkozás az anyagi források végleges eldugulása miatt elakadt. A hagyaték ügye az összkiadás megindítását követően sem jutott nyugvópontra. Kazniczyné 1837. febr. 24-én egy számunkra ismeretlen személyhez címzett levele 3 8 számos újabb érdekes adalékkal szolgál a kéziratok sorsával kapcsolatban. Török Sophie soraiból kiderül, hogy a kéziratok egy része már 1837-ben a hagyaték történetében később fontos szerepet játszó Kazinczy Gábor birtokába került. Mivel nem tudja mire vélni unokaöccse furcsa viselkedését, a levél címzettjéhez fordul tanácsért: „kérem ne vegye zokon azon kérésemet, hogy segítsen nekem megfejteni, miben rejlik unokaöcsém, Kazinczy Gábor hallgatása; én átadtam néki a még nálam lévő írásokat, rendezze azokat, és az eladásra alkalmasakat hasznosítsa; arról is biztosított engem kedves unokaöcsém, hogy sok mindent pénzzé lehet tenni, és hogy Önnel — kedves Barátom — mindent tudatni óhajt; a levelezésekkel osztom Kazinczy véleményét, miszerint a leveleket leíratjuk,
