Gergye László: Kazinczy Ferenc kéziratos hagyatéka (A MTAK kézirattárának katalógusai 21., 1993)

I. Bevezetés

11 Ennek illusztrálására csupán néhány példát említenék. Kazinczyné Szemere Pálnénak 1832. márc. 3-án írt levelében

1

5 Ellingerre panaszkodik, akit kassai útján felkeresett. Megkérdezte tőle, „hogy jutott az Erdélyi Levelekhez, amelyeket a Minervában kiadott. Azt mondta, Kazinczy küldött neki egy kisebb erdélyi életrajzot és leveleket. Ki gyanította volna, hogy Ellinger ilyen nemtelen lesz, hogy 6 hónapig hallgat, és nem jelentkezik nálam, hogy megengedem-e vagy sem." Ellinger távolról sem korrekt eljárásáról esik szó Kazinczyné és Guzmics Izidor levélváltásában is.

1

6 Török Sophie az Erdélyi leveleket Károly Istvánnál is kerestette Bártfay Lászlóval, de eredmény nélkül: csupán az derült ki, hogy a Majláth regék fordítása nála van. Az özvegy elfelejthette, hogy ez Kazinczy Ferenc munkája, mert először azt válaszolta Károlynak, csináljon vele amit akar, neki csak a férje kézirataira van szüksége. A félreértés tisztázódása után azonban már olyan értelemben nyilatkozik Toldynak, hogy a kiadónak mindent vissza kell szolgáltatnia.

1

7 Károly István 1832. aug. 10-én kelt levelében arról értesíti Toldy Ferencet, hogy a maga részéről felbontottnak tekinti Kazinczy Ferenccel kötött szerződését a Majláth regék kiadását illetően. A fordítást mellékelten visszaküldi, továbbá közli: nincs a birtokában más kézirat. Ezt azért tartja szükségesnek megjegyezni, mert mindenfelől felszólításokat kap, hogy Kazinczy kéziratait ne tartsa magánál, mivel az özvegy nem adta neki azokat.

1

8 Az utolsó példa éppen Trattner Károly működésével kapcsolatos. A jogállás tisztázatlansága miatt, úgy látszik, hogy Kazinczy özvegyének külön nyilatkozatban kellett leszögeznie, hogy „Kazinczy Ferenc a Trattner költségén kijött 9 kötet munkáit a nevezett könyvnyomtatónak csak egy kiadásra engedi át, s nem örökre."

1

9 Török Sophie 1831 áprilisa óta igen gyakran váltott levelet Toldy Ferenccel a kéziratok ügyében, aki az első pillanattól kezdve minden tőle telhetőt elkövetett Kazinczy Ferenc összes műveinek kiadása érdekében. Ennek egyik első meggyőző dokumentuma az a levél, amelyben 1832 áprilisa és júniusa között gr. Dessewffy József fentebb már ismertetett kiadási tervezetére reagál.

2

0 A kiadás ügyét ő maga is rendkívül fontosnak tartja, de a terv gyakorlati megvalósulását a gróf által felvázolt úton nem tudja elképzelni. Érvei a következők: 1. Az Akadémia nem rendelkezik olyan tőkével, amellyel megelőlegezhetné a nyomtatás költségeit. 2. Felhívja Dessewffy figyelmét arra, hogy nem helytállóak a várható költségekkel és a terjedelemmel kapcsolatos előzetes kalkulációi. A száz ív terjedelem ugyanis aligha lenne elegendő Kazinczy összes munkáinak kiadására. Bajzával együtt úgy számolnak, hogy még ha kis betűtípussal nyomtattatnák is a műveket, legalább kétszáz ívre lenne szükség. Ez a körülmény rögtön a nyomtatási költségek megduplázódását jelentené, nem is beszélve a kb. ezer forintra tehető egyéb