Fráter Jánosné: A Bolyai-gyűjtemény (A MTAK kézirattárának katalógusai 4., 1968)

Bevezetés

10 A megtalált dokumentumok forrásértéke oly nagy volt, hogy részletes tartalmukat nem lehetett azonnal áttekinteni. Szabó Péter az Akadémia támogatását kérte a becses iratok átkölcsönzéséhez, tüzetesebb tanulmányozás céljából (RAL 554/1909). A Kriegsarchiv a kölcsönképpen megküldött iratokat, később az Akadémiának ajándékozta, melyek tudományos értékben jelentősen gyarapították a Bolyai-gyűjtemény darabjait. (A vonatkozó levélváltás a RAL 599/1909 és 144/1910 sz. aktában található.) Bolyai János személyi iratai - a már emiitetteken kivül - még több olyan iratot tartalmaznak, melyek ismeretében a Bolyaiakról megjelent müvekben szereplő, kisebb-nagyobb pontatlanságot helyre lehet igazítani. Bolyai Jánosnak a gyűjteményben levő levelezése, hazai matematikai tudományunk fejlődése szempontjából - nem számottevő. Szinte teljes mértékben hiányoznak atyjának irt levelei. Mindössze egy 1846 körüli, és egy későbbi hosszabb levéltöredéke található meg, melyek nem matematikai, hanem elsősorban életrajzi vonatkozásuk miatt lényegesek. Az 1846 körül irt levelében (K 23/83) Bolyai János rendkívül bőbeszédűen, többször ismételve, a családi vagyon elosztását követeli. Hivatkozik arra, hogy ő már eleget türt, hogy csendes és békeszerető ember, de már tovább nem hajlandó tűrni, és hogy itt van a legutolsó alkalom, hogy apja a szétosztást békességgel megtehesse. "Én rendkívül békés, csendszerető/ember vagyoíj, becsületből már eleget tűrtem; de már el is szakadott ám minden további béketürésem; s mindenkivel ugy bánok: mint érdelmi s keresi". Ezek utolsó szavai az atyjának irt levele borítékján. Az egész levél a fentebbi hangnemben és elkeseredett, vádaskodó hangulatban Íródott, és legközvetlenebb előzménye lehetett az 1847-48-ban valóban megtörtént vagyonfelmérésnek és igy az 1849-ben megtörtént házasságnak is. Az 1856-1859 közötti időből származó levelek testvéréhez Bolyai Gergelyhez szólnak. E levelek bizonysága szerint kapcsolatuk kizárólag magántermészetű, családi kapcsolat volt; szellemi partnert János - Gergely testvérében nem talált. János meglehetős részletességgel ir testi szenvedéseiről, de a levelek számos kitétele egyben lelki, szellemi szenvedésekről, az atyja halála után társtalanságáről is tanúskodik. A Gergelynek irt nyolc levél (K 23/84-91) azért jelentős, mert az első kettőben arról értesiti öccsét, hogyan teltek Bolyai Farkas utolsó napjai a harmadik szélütés óta. Pontosan beszámol arról, miként találta a földön szélütött apját, hogyan látogatta őt rendszeresen, és hogyan őrködtek a kollégium diákjai a volt professzor betegágya mellett. Kétségtelenül a leghitelesebb leírás ez Bolyai Farkas végnapjairól. A levelek tartalmazzák a domáldi Bolyai-birtok eladása alkalmával felmerült problémákat, Bolyai Farkas ingóságainak árvereztetésére vonatkozó utalásokat (K 23/86-87), és sok önéletrajzi adatot. Ezekből a levelekből tudjuk meg, hogy 1831-ben lembergi állomáshelyére történt utazása közben kolerába esett, emiatt Besztercén 9 napig feküdt, és elgyengülve folytatta útját (K 23/88). Nem lehet megilletődés nélkül olvasni 1858 aug. 8-án irt levelét, melyben betegségét panaszolja, és egyben alkotói képességét bizonygatja. Lábbaja ágyhoz kötötte, de szelleme friss és sokat dolgozik matematikai munkáin - irja. "Ugy elfoglal^nakj és feleragadnak a mathesisi tárgyak és oly, mondhatom rengete

g siker vagy eredménnyel, mint fiatalkoromi legjobb erőmben, sőt némileg még hatós^abjban, minek oka persze az: hogy azóta készületem is mind gyarapodva, a megfejtendő problémákat annál hatalmasb erővel támadha-