Papp Gábor György (szerk.): A Podmaniczky-Vigyázó család és a Magyar Tudományos Akadémia (A MTAK anyagának felhasználásával készült kiadvány : MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2008)

Papp Gábor György: A Podmaniczky-Vigyázó család és gyűjteménye

lentyűsjátékos volt), továbbá tudjuk, hogy személyesen ismerte Carl Philipp Emanuel Bachot, Haydnt és Beethovent, utóbbinak fellépéseit Bécsben látogatta. Podmaniczky (III.) János (1786-1883) hasonló képességgel rendelkezett, és fennmaradt több, általa írott zenedarab is. A Vigyázó család a 18-19. század jelentős dunántúli nemesi famíliája volt. A Veszprém megyei eredetű Vigyázók (korábban Wächter) három tagja, Ferenc, Mihály és Pál már az 1754-1755. évi összeíráskor felvétetett az igazolt nemesek közé. A család nemességét az uralkodó 1808ban igazolta (LR. LXII/317). A család vagyonát a már Pesten megtelepedett Vigyázó Antal (1793-1861) - nem mellesleg a napóleoni háborúk jeles kapitánya - alapozta meg. Birtokain építkezett (Abony), saját könyvtárát utazásai során gyarapította. Fiát, Sándort (1825-1921), aki 1895-ben az uralkodótól elnyerte a grófi rangot (és vele a címert), már a kortársak is bibliofilként ismerték. Művelt, nagyratörő, céltudatos nemes volt, aki egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy az apjától örökölt könyvtárat jeles darabokkal, mindenekelőtt hungarikumokkal gazdagítva kiemelkedő együttessé emelje. Ennek érdekében személyes és közvetlen kapcsolatot alakított ki Európa legnevesebb könyvkereskedőivel, melynek eredményeképpen több unikális darabot, illetve bibliofil példányt is sikerült megszereznie. Sándor nemcsak a műgyűjtemény gyarapításában, hanem a birtokok és a gazdaság fellendítésében is igen jelentőset alkotott. 1871-ben maga vásárolta meg a vácrátóti birtokot, ahol kastélyt és mellé parkot terveztetett. Az utóbbit Jámbor Vilmos aki akkor az alcsúti főhercegi kastélyparkban dolgozott - részben romantikus angol, részben klasszikusabb stílusban formálta meg. Vigyázó Sándornak Podmaniczky Zsuzsannával történt házasságával az addig gazdag könyvtáráról híres és emellett ezüstneműiről, kárpitjairól is számon tartott, valamint keménycserepet, porcelánokat, üvegtárgyakat felölelő sokrétű műgyűjteménye tovább gyarapodott nyomtatványokkal, grafikákkal és nem utolsósorban festményekkel - rangos ősgalériával. A házasság révén lett közös tulajdonuk a Podmaniczkyak rákoskeresztúri kastélya. Ez a barokk kastély, mely 20. századi bővítések nyomát is magán viseli, lett később otthona a Podmaniczky és Vigyázó családtól a Magyar Tudományos Akadémiára szállt gazdag műgyűjteménynek. Vigyázó Sándor gyűjteményét a Károly körúti, egykori Vigyázó-palotában helyezte el és tette az arra kiválasztottak, személyes vendégei, jó barátai számára látogathatóvá. A palotát sejthetően anyai nagyapja, Csák József ("("1834) és felesége, Jarko Johanna építtette nem sokkal a 19. század fordulója után, melyet 1836-ban az egyetlen leánygyermek, Barbara, addigra Vigyázó Antalné (1798-1892), és férje nevére íratták át. Ezt a palotát és a sejthetően benne őrzött kis gyűjteményt örökölte anyja halála után Vigyázó Sándor. Az általa nagymértékben gazdagított kollekciónak iparművészeti alkotásokat felölelő, komoly művészi értéket képviselő részében a tudatos gyűjtést és gyarapítást kevésbé érezzük, mint a könyvek esetében. Ennek talán az inspiráció kisebb mértéke (fő gyűjteményi együttesnek a könyveket teli