Papp Gábor György (szerk.): A Podmaniczky-Vigyázó család és a Magyar Tudományos Akadémia (A MTAK anyagának felhasználásával készült kiadvány : MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2008)
Papp Gábor György: A Podmaniczky-Vigyázó család és gyűjteménye
kintette) és az ezen a téren kevésbé kiépített kapcsolatrendszere lehetett az oka. így fordulhatott elő, hogy több, specialisták számára már a korban is egyértelmű utánzatot (17. századi tárgyak stílusát idéző darabokat) is megszerzett. A Vigyázó család Károly körúti házának kiemelkedő dísze volt négy 17. századi és legalább két 18. századi, flamand és francia szövőműhelyckből származó szövött kárpit. Közülük a legkorábbiak különböző sorozatokhoz tartoArkádsor, Rákoskeresztúr, kastély, nyugati szárny zó, mitológiai és allegorikus jeleneteket megörökítő darabok. A gyűjtemény darabjainak korát tekintve feltűnő a 16-17. század hangsúlyos jelenléte, mind a könyveknél, mind a sokszorosított grafikáknál, mind az iparművészeti tárgyaknál. Ehhez szükséges hozzátenni, hogy (mint ezt kora más gyűjtőinél is megfigyelhetjük) nemcsak a nemzeti művészet emlékei szerepeltek palotájában, hanem az egyetemes kultúra fontos műalkotásait is megszerezte - még ha az utóbbiak közül némelyek vélt magyar vonatkozásuk miatt kerültek is őhozzá. Vigyázó Ferenc (1874-1928) és ifj. Sándor szintén gyarapították az elődök által felépített gyűjteményt. Talán nem véletlen ugyanakkor, hogy végrendeletükben mindketten a Magyar Tudományos Akadémiát támogató alapítványokat tettek. Ifj. Vigyázó Sándor végrendeletében a bölcsészet és jogtudományok terén az Akadémia támogatásával létrejövő újabb munkák megjelentetését szándékozott alapítványából finanszírozni. A fivére korai halála után a vagyon teljes jogú örököse, a szintén fiúörökös nélkül meghalt Vigyázó Ferenc szülei kívánságának megfelelően egész hagyatékát (ingatlanokat, birtokokat, pénzügyi eszközöket és magát a gyűjteményt) a Magyar Tudományos Akadémiának juttatta. Ennek az adományozó gesztusnak 1928ban igen-igen nagy jelentősége volt. Ennek révén ugyanis az első világháború után anyagi függetlenségét elvesztő, veszélyeztetett intézmény működése vált biztosítottá. így a következő években a Vigyázó-birtokokból és -telkekből, továbbá a pénzeszközök kamataiból befolyó bevételek azt a hőn áhított függetlenséget hoz12
