Papp Gábor György (szerk.): A Podmaniczky-Vigyázó család és a Magyar Tudományos Akadémia (A MTAK anyagának felhasználásával készült kiadvány : MTA Művészettörténeti Kutatóintézet, 2008)
Papp Gábor György: A Podmaniczky-Vigyázó család és gyűjteménye
Vigyázá-Podmaniczky kettős címer, Rákoskeresztúr, kastély, oromzatrészlet Nézzük meg közelebbről a családot, családokat, melyeknek ez a kincstár a létrejöttét köszönheti. A Pest megyei lutheránus Podmaniczky család birtokának központját tekintve a 17. században már aszódi illetőségű volt, noha több környező településen voltak nemcsak birtokai, de épületei is. A 18. század elején, Podmaniczky Jánosnak Osztroluczky Judittal kötött házassága révén váltak a rákoskeresztúri földek birtokosaivá, és az 1730 előtti kezdeti építkezések után az 1760-as években felépíttették itt jeles barokk kastélyukat, mely a környék kastélyai közül mindenekelőtt a pécelivel mutat rokonságot. Gyermekeik között a rákoskeresztúri birtokot öt részre osztották, a kastélyt magában foglaló rész Podmaniczky Erzsébeté és Bulyanovszky Sándoré lett. A birtokot mintagazdasággá fejlesztették, továbbá angolkertet hoztak itt létre. Gyermektelenek lévén, a birtok Podmaniczky (II.) Jánosé lett, tőle 1832ben hasonló nevű fiára szállt, aki ismét egyesítette azt. 1883-ban bekövetkezett halála után lánya, Podmaniczky Zsuzsanna és férje, Vigyázó Sándor lettek a kastély és a gazdaság tulajdonosai. Ez időtől kezdve a család a vidéki kastélyt és a Vigyázó család pesti, klasszicista városi palotáját egyaránt használta, de úgy tűnik, a családi gyűjtemények (a Podmaniczky-ősgaléria és a Vigyázó Sándor-féle könyv- és kincstár) egyesítésére ekkor még nem került sor. A Podmaniczky család tagjai művelt, széles látókörű, a korabeli nemesi értelmiséghez tartozó személyek voltak. A Podmaniczky Jánost követő generáció a kor művelt rétegével, neves személyeivel volt komasági, sógorsági viszonyban, illetve baráti kapcsolatban. Elég itt Ráday Gedeonra, Orczy Lőrincre utalni. Vagy Beleznayné Podmaniczky Mária pesti szalonjára, mely a 18. század végi magyar irodalmi élet képviselőinek volt találkozóhelye. Podmaniczky József (1756-1823) zeneértő férfiú volt, maga is zenélt (a korban jó nevű bilid
