Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Hozzászólások
82 BLUMA C. PERITZ Az ilyen kérdőívek és interjúk nyújtotta «puhább» forrásanyag felhasználása nem minősíti a bibliometriát kevésbé «kvantitatívnak»: manapság vannak már olyan statisztikai módszerek az ilyen adatok elemzésére, amelyek elég szigorú követelményeknek tesznek eleget és meglehetősen kifinomultak. Végül is kevés különbség van a dokumentum «meginterjúvolása» és a szerző meginterjúvolása között, bár, ami azt illeti, a szerző valószínűleg válaszolhat néhány olyan kérdésre is, amelyekről a dokumentum hallgatni fog. A célok és a megvalósítás problémái úgyszintén alapvetően azonosak mindkét megközelítésben. Ezért ne szorítsuk ki az ilyen kutatást a bibliometria tárgyköréből. 2. A társadalomtudós valószínűleg érzékenyebb a szóban forgó specifikus kutatási probléma széles társadalmi jelentőségét illetően; a bibliometrikus azonban ennek nem mindig van tudatában. Növelné a bibliometriai kutatás jelentőségét, ha a bibliometrikusok gyakorlottabbá válnának az adott probléma mögött rejlő szélesebb társadalmi összefüggések meglátásában; mi több, ha a kutatási hipotézist ab initio oly módon lehetne megfogalmazni, hogy a társadalomtudományokat is figyelembe vegye, és ez felerősítené a bibliometriai publikációk iránti érdeklődést. Tanárként egy dolgot hiányolok G&S kiváló javaslatai közül. Ahogy én látom, bármely diszciplínának, amely tudományos elismertségre törekszik, előbb-utóbb önállósítania kell magát, és tudományos oktatási bázist kell létrehoznia. Oktatás, kutató hallgatók, a hallgatók és a tanárok között fennálló eredményes együttműködés nélkül bármely kialakulóban lévő diszciplína kudarcra van ítélve. Bármilyen formát ölt is végül vagy bármilyen szervezeti keretben is működik, a bibliometrikusoknak tenniük kell olyan részlegek létrehozása érdekében, ahol tanítják a tárgyat, disszertációkat és értekezéseket írnak, szemináriumi dolgozatokat nyújtanak be - egy szóval, olyan részlegeket, amely az egyetemek rendszerén és kultúráján belül működnek. Egy utolsó szót még a szakterület «etikai kódexének» gondolatáról. A szándék rendkívül világos; csak az «etika» kifejezés használatának helyénvalóságát kérdőjelezném meg ebben az összefüggésben. A bibliometria szerencsés abból a szempontból, hogy etikai és értékrenddel kapcsolatos gondok ritkán merülnek fel a szakmában. Vegyük példának egy egyetemi tanszék értékelését: nem fordul elő gyakran, hogy egy megfelelő tudományos normák alapján meghozott döntés ellentétben állna a bibliometrikusok értékrendjével. Egy semlegesebb kifejezés, amely szintén hangsúlyozná munkánk szakmai mivoltát, lehetne pl. „a szakmai viselkedés irányelvei". G&S kimagasló tanulmányt írt felelősségérzetünk felébresztése érdekében azáltal, hogy körvonalazta a válság természetét, és megmutatta a lehetséges utat annak leküzdéséhez.
