Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Anthipi Pouris Glänzel és Schoepflin azt próbálja bizonyítani, hogy a tudománymetria válságban van. Érveiket a terminológiában elterjedt fogalomzavarra és az idézetek mibenlétét illető határozott kételyeikre alapozzák, valamint arra, hogy a tudományterületen az alkalmazott kutatások kerültek előtérbe az alapkutatásokkal szemben. Én amondó vagyok, hogy a feltett kérdésre adott válasz lehet igen is és lehet nem is; a tudományterületről azonban sem terminológiája, sem az idézetek mibenlétével kapcsolatos kérdések, sem a tudományterületen folytatott alapkutatásokkal szemben előtérbe helyezett alkalmazott kutatások alapján nem mondható, hogy válságban van. Mi több, azt gondolom, hogy a tudománymetrikusoknak nem minden mással, hanem elsősorban önmagukkal kapcsolatban kellene tudományos igényeket támasztaniuk. Amennyiben szeretnénk jelezni, hogy a tudománymetria válságban van, ki kellene tudnunk fejleszteni a megfelelő mutatószámokat, amelyek ezt támasztanák alá. A publikációk csökkenő száma, a «láthatatlan kollégiumok» zsugorodása, az alapítványi támogatások apadása stb. lehetnek többek között ilyen mutatók. Mindamellett, mielőtt kifejteném az érveimet, hangsúlyoznom kell, hogy ez nem vonja kétségbe G&S javaslatainak kedvező hatását, melyben a tudományterület részesülhetne, amennyiben mód nyílna indítványaik megvalósítására. Az első fontos probléma, hogy a tudománymetria kiterjedt tudományterület, mely nehezen körülhatárolható. A tudománymetria olyan ismeretrendszerként határozható meg, amely világosan körülírt módszerekkel igyekszik vizsgálni a tudomány rendszerét: megfigyeléssel, méréssel, összehasonlítással, osztályozással, általánosítással és magyarázással. Hasonlattal élve, a tudománymetria olyan a tudomány számára, mint a közgazdaságtan a gazdaság számára. Mindkét diszciplína a tudományos módszerek nyújtotta pontossággal kíséreli meg vizsgálni a társadalmi jelenségeket. Ez azonban nem változtat a tényen, hogy a társadalomtudomány területén használt valamennyi módszernek megvannak a szembeötlő hiányosságai. Olvassuk el a következőket: „úgy tűnik, ez egy olyan tárgy, amellyel az ember egy ideig felületesen foglalkozik, majd otthagyja, és később, mivel a probléma nyugtalanítja, talán visszatér - s ez valamelyest megmagyarázza, hogy (sokkal inkább, mint a közgazdaságtudomány más ágai) miért fejlődik egyenetlenül, miért nem jellemzi a témafeldolgozás homogenitása, és miért uralja a részei között fenn-