Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Hozzászólások
Hozzászólások 61 ségi vizsgálatok egyik fő jellegzetessége, hogy más kutatási területekre és alkalmazásokra vonatkozó módszereket és eszközöket kínálnak. Például, a bibliometria iránt az elmúlt néhány évben megnövekvő érdeklődés annak volt köszönhető, hogy alkalmazásával új eszközökhöz jutottak a tudománypolitikai elemzések készítéséhez, különösen a kutatások és a kutatási politikában bekövetkező változások eredményességének felmérésében. A vizsgált jelenségek még ezen a területen belül is, a tudósok munkájának minőségétől és mennyiségétől, egészen a kutatók, intézmények és országok közötti együttműködési hálózatokig terjedtek. A bibliometria fontos módja a tudományos kommunikáció tanulmányozásának, mely által új kutatási területek megjelenése és fejlődése vizsgálható. További felhasználási lehetőségek rejlenek például a publikált szakirodalmon belüli kutatásban és a meglévő könyvtári gyűjtemények teljességének felmérésesében, melyek közül mindkettő a tudományos szakirodalom növekedésének kezeléséhez kapcsolódik, ami a Science Citation Index kifejlesztésének eredeti oka volt (WOUTERS 1992). Mi az alapvető gondolat a tudomány és a technológia kvantifikációja mögött? A híres Törvények jó példák erre, de PRICE (1986) gondolatébresztő esszéi és általánosításai is hasonlóan fontosak. A termelési függvények és más relációs mérőszámok pontos értékeinek a kiszámítása teljes körű jellemzést tesz lehetővé, de ez nem fogja elősegíteni a megfigyelt mintákért felelős folyamatok megértését. Ehhez a folyamatok elméleti összefüggéseinek megismerésére van szükség, amint azt például Price tette a tudomány Merton-féle tulajdonságrendszerének felhasználásával. A pontos számítások létének hangsúlyozása azt a feltételezést kívánja alátámasztani, hogy a bibliometria a természettudományok egyik ága, amivel a téma ismerői nem mindannyian értenek egyet. A kvantifikáció önmagában nem elégséges egy teljesen önálló kutatási terület létrehozásához. Szükség van közös elméleti modellekre, közös kutatási területekre és közös kognitív alapra. Nem rendelkezünk ilyen alappal, ezért a bibliometria, tudománymetria, informetria és technometria kifejezésekkel illetett teljes témakör számos, különböző elvárásokkal, elképzelésekkel és modellekkel rendelkező kutatási területre van felszabdalva. A közös kognitív alap hiánya a kutatói csoportok szociális elkülönülésében is megmutatkozik. Például a bibliometria területe is több, egymástól élesen el nem választható alterületre van felosztva. Ezek kutatói egymástól kissé eltérő jelenségeket tanulmányoznak, egy részük több alterületen is jelen lehet, nagyjából ugyanazokon a konferenciákon vesznek részt, de nem mindegyikük látogat el az összesre. A szakterülethez új kutatók csatlakoznak, de a régiek közül néhányan felhagynak a munkával. Ebben azonban nincsen semmi különleges, hiszen a tudományos kutatás egy folyamatosan változó egészet alkot. Amint azt LEYDESDORFF & AMSTERDAMSKA (1990) feltételezi, a tudományos világ és a kutatócsoportok szociális felépítése kevésbé állandó a tudomány paradigmaváltás előtti, illetve nem paradigmatikus szakaszaiban, ami teljességgel érvényes a «metria» szóval végződő kutatási területekre is. Az elmúlt néhány évben az volt jellemző a bibliometriára, hogy a hétköznapi felhasználhatóság fontos szempontnak bizonyult a pénzügyi erőforrások előteremtésében és a fejlesztés tekintetében; ami úgyszintén nem jelent semmi újdonságot mai
