Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Hozzászólások
62 TERTTU LUUKKONEN világunkban. ELZINGA (1985) az ilyen kutatási területeket és kutatócsoportokat «hibridnek» vagy vegyes összetételűnek nevezte; a tudományra nehezedő külső nyomás (szembeállítva a belső nyomással) hatással van a kutatási témák és az ismeretelméleti kritériumok megválasztására; a kutatócsoportok különféle tudományághoz tartozó szakemberekből és nem csak tudósokból állnak. A bibliometriával foglalkozó kutatók közül sokan azért kezdtek ezzel témával foglalkozni, mert bibliometriai módszereket kívántak gyakorlati célokra alkalmazni, amelyhez gyakran csak rövidtávú erőforrások álltak rendelkezésükre, és ebből kifolyólag gyakran nem rendelkeztek megfelelő szakmai előképzettséggel és tudással. Nyilvánvaló, hogy szükség van kognitív fejlődésre a bibliometriában és a vele kapcsolatban lévő kutatási területeken is. Kérdés, hogy ez hogyan is valósítható meg. Egyik módja, ami G&S dolgozatának a célja is volt, a párbeszéd megindítása a témáról. Hosszabb távú stratégiaként a mennyiségi kutatásokat kellene szorosabban beépíteni a kutatási programokba. Ez sok szempontból a tudomány és a technológia szociális alapon való kutatása. G&S véleményéhez hasonlóan én is üdvözlöm a szakterület nívójának felemelésére tett kísérleteket. Az ilyesfajta próbálkozásokban fontos szerepet tölthetnek be a szakfolyóiratok, különösképpen a Scientometrics. Az általam tett észrevételek célja az volt, hogy különbséget tegyek a G&S által felvetett morális és más jellegű kérdések között, és ezen túlmenően az is célom volt, hogy rámutassak arra, hogy számos probléma, melyekről ők szóltak, jellemző a tudomány paradigmaváltás előtti vagy nem-paradigmatikus szakaszaira, és ebből kifolyólag érdekes témáját képezhetné további tanulmányoknak. Hivatkozások használata a kutatási eredményesség mérésében Régóta hiányzik egy olyan átfogó hivatkozási elmélet megalkotása, amely igazolná az idézet-elemzés sokrétű alkalmazását. Éveken át a hivatkozásoknak, mint a szellemi adósság elismerésének Merton-féle fogalma alkotta a szükséges elméleti alapot a szellemi munka hivatkozások alapján való megítéléséről. Ezeket a tételeket több oldalról támadták, hangsúlyozva, hogy a tudományos munkákban a hivatkozások sokféle retorikai szereppel rendelkeznek ( GILBERT 1977). Az idézettségnek mérőeszközként való alkalmazása, egy tudományos munka minőségének és a szakterületre gyakorolt befolyásának mérésére különösen problematikus, ezzel szemben használatuk a kognitív határok feltérképezésében, a kutatási területek kiterjesztésében és a tudományos gondolatok történetének vizsgálatában nem okozott ilyesfajta nehézségeket. A legújabb kutatások ismételten rámutattak arra, hogy különbséget kell tennünk a hivatkozásoknak a tudományos szövegek közötti értelmi kapcsokként való szerepe és a szerzők közötti kapcsolatokban játszott szerepe között (LEYDESDORFF & AMSTERDAMSKA 1990). Az első szerepkör a tudományos munkák kognitív tartalmára, míg a második a tudományos világon belüli szociális kapcsolatrendszerekre derít fényt. A hivatkozások vagy referenciák az idézett szerző munkájának elisme-
