Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Hozzászólások
Hozzászólások 45 Hogy pótoljuk a tudománymetria jelentésének megfelelő spanyol szó hiányát, Claudio Wagner, az Universidad Austral de Chile filológusa javasolta az episztemometria szó használatát (én 1998-ban használtam először ( KRAUSKOPF 1988)). Ezt a szót Wagner az episztemológia (ismeretelmélet) analógiájára alkotta. Az episztemon szótő a görög nyelvben a «megszerzett tudásra» utal, mely megegyezik a «science» jelentésével, szemben a gnószisszal (vö. gnoszeologia), amely tudást, mint képességet jelent. A tudománymetria a tudományos információk létrehozásának, terjesztésének és felhasználásának kvantitatív aspektusaival foglalkozik (BRAUN ET AL. 1985), hogy ily módon lehetővé tegye a tudományos kutatás mint társadalmi tevékenység működési mechanizmusának jobb megértését. Az episztemometria szó pontosan fedi a tudománymetria jelentését, és megadja a megfelelő etimológiai hátterét, ezzel mintegy kikényszeríti a módszerek megfelelő alkalmazását, s érvényesíti a kialakuló autentikus ismeretanyag társadalmi elismerését mennyiségi és minőségi tekintetben. A spanyol terminus létrehozásakor azt is figyelembe kellett venni, hogy szükséges ratifikálni a leheletfinom, mégis nyilvánvaló különbségeket a tudománymetria (naukometrija, Wissenschaftsmetrie) és a bibliometria között. Érdekes megjegyezni, hogy - legalábbis Latin-Amerikában - a tudománymetria egyre növekvő társadalmi tekintélynek örvend. Mindazonáltal észre kell vennünk, mint ahogy G&S is rámutatott, hogy a tudományterületen hiányzik a konszenzus. Több, a bibliometria vagy az informetria körébe tartozó tanulmányt félrecímkéznek, és a tudománymetriai mutatószámok előállításával foglalkozó módszerek közé sorolják őket. Noha a bibliometria és informetria tudományos felhasználhatósága nagyon sokrétű, értéke azonban a faktuális mérőszámokból ered, melyek nem fejeznek ki a szóban forgó tudományt mérő és minősítő ítéleteket. Ily módon, bár kívánatos lenne az aldiszciplínák erejét egyesíteni, az igényesség azt mondatja velünk, hogy nem szabad szinonimáknak tekinteni őket. Latin-Amerikában a meglehetősen kisléptékű tudományos tevékenység hatékony tudománypolitikát kíván. A tudománymetriai mutatószámoknak döntő szerepük van a támogatott kutatótevékenységek meghatározásában. A megfelelő irányelvek meghatározása azonban más, alapvető fontosságú információkat is megkövetel, amelyek nem a tudománymetria konceptuális területéről származnak. Kétségtelen, hogy a bibliometriai és az informetria is - mely a tudomány fejlődéshez szükséges közeg alapvető tényezőit elemzi - megerősíti a tudománymetria hatókörét, és gazdagítja minden alterület potencionalitását. Ez különösen a különböző politikák irányelveinek meghatározásában nagy szerepet játszó kutatások esetében igaz. DE MEIS & LONGO (1990) egyik nemrégiben publikált tanulmánya, amely a fentebb említett alterületeken kifejlesztett metodológiát használja, kimutatta, hogy a brazil biokémikusok Ph.D. képzése alacsony költségvetéssel igen produktív és versenyképes kutatókat képez, s ez kiemelkedő jelentőséggel bír azoknak az országoknak a tudománypolitikusai számára, ahol meglehetősen kisszámú a tudományos közösség. Véleményem szerint a bibliometriai alterületek szétcsúszása nem jár együtt szükségszerűen a tudománymetria és a bibliometria gyengülésével. Igaz, hogy a bibliometria interdiszciplináris kutatási terület, de a tudománymetria metodológiai
