Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Haj íme Eto Bevezetés Amikor a modem természettudomány kialakult, metodológiai zavarait élesen kritizálták a tradicionális diszciplínák, mint például a filozófia. Valójában a «kritika» szó Kant természettudományokról írott értekezésében vált fontos filozófiai terminussá. Az utóbbi években különféle politika-formáló interdiszciplináris stúdiumok jöttek létre. Az emberi gondolkodáshoz többek között azzal járultak hozzá, hogy új tárgyat adtak a metodológiai problémáikat célba vevő kritikai vitáknak. Valójában a tudománymetria nehézségei jó táptalajt jelentenek az elméleti diszkusszióknak. A felvetett metodológiai problémák egy része csupán csak a tudománymetria éretlenségének köszönhető, más részük olyan alapvető hiányosságokra hívja fel a figyelmet, amelyek talán örökre megoldatlanok maradnak. Bármelyikről van is szó, hasonló nehézségekkel küzdenek más politika-formáló interdiszciplináris területek is, mint például a politika és menedzsment tudomány, mely magában foglalja a kutatási és fejlesztési menedzsmentet is. Az alábbi gondolatmenet arra hívja fel a figyelmet, hogy a tapasztalatokból kell levonni a következtetéseket. Módszer A tudománymetriát a tudományos kutatótevékenységek kvantitatív vizsgálatának és a tudománypolitika kialakításához szükséges információszolgáltatás kombinációjának tekintjük. Ezt figyelembe véve, a tudománymetria minőségéről az alábbiakban kifejtett metodológiai megjegyzések olyan módszereken alapulnak, melyeket a kutatástan és az információszolgáltatás minőségi menedzsmentje fejlesztett ki. A kutatástanban a kutatási tevékenységeket általában kutatásra (K) és fejlesztésre (F) osztják, az előbbit tovább alapkutatásra («tiszta» kutatás, TK) és alkalmazott kutatásra (AK). Ezek egymás után következnek a TK-tól AK-ig majd F-ig (legvégül a valódi gyakorlat, mint előállítás és szolgáltatás). A tradicionális tudományágakban a kutatási tevékenységek általában ezek egyikéhez kötődnek. Például a fizikában a kutatások leggyakrabban a TK stádiumában vannak. Ily módon a fizikai tárgyú metodológiai diszkussziók gyakran azon a mindenki számára implicit módon ismert