Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Hozzászólások 107 minden valószínűség szerint fel kell adni. Más szavakkal, amire a mi «intelligens közvetítőnk» vállalkozhat az egyedül az, hogy részleges képet adjon a modellezendő szakterületről. A «vegyes intelligenciájú rendszer» koncepciója megpróbál a megváltozott helyzethez másképpen alkalmazkodni. A tudománymetria haszna a tudománypolitikai döntéshozatalban épp abban található, hogy globálisan tekint a tudás létrehozatalának módozataira. Hozzásegíti a szakértői bírálat folyamatát ahhoz, hogy a tudományos világ belső életét külső szemszögből láthassa. Amint ezt korábban megmutattuk, ez a választók egy csoportját jelenti, akik különböző kutatási irányokra teszik le «voksukat» egy olyan környezetben, ahol az erőforrásokért folyamatos verseny folyik. A «teljes átfedés» hipotézis tarthatatlansága miatt az «intelligens közvetítőt» nem lehet objektív eszköznek tekinteni a választási szokások leírásában. Úgy kell kezelni csupán, mint egy teljes jogú választót, mivel az egyedüli információ, amit az erőforrások elosztásánál levő lehetőségekről nyújtani tud, a saját behatárolt s távolról sem teljes hírforrásaiból származik. A vegyes intelligencia koncepciója tehát az ember és a gép közös munkáján alapul, hogy együttesen alakítsanak ki egy megfelelő adatbázist a tudományos érdemek elbírálásához. Az infometriai kutatásainkban olyan mechanizmusokat próbáltunk meg modellezni, melyek segítségével egy adott kutatási rendszerben a problematikus területek figyelemfelkeltő pólusokká alakulhatnak. Jelenleg a hálózati bírálathoz szükséges «figyelemfelkeltő» empirikus koncepciójának kidolgozásával foglalkozunk. A «figyelemfelkeltőt», mint az adatáramlásban fellépő helyi változást tartjuk számon, mely képes arra, hogy egy vegyes intelligenciájú rendszer munkamegosztásában globális változásokat eszközöljön ki. Amint azt korábban említettük, az embernek és a gépnek együtt kell működnie a közös cél érdekében. Ez azt jelenti, hogy a gépeket a társadalmi környezetben lejátszódó változások részeseiként kell tekintenünk. Ettől a céltól most még igen messze állunk. Úgy gondoljuk, hogy ha a figyelemfelkeltők viselkedését önszabályozó rendszerekben tanulmányozzuk, az talán jó irányba vezethet. Mindenféleképpen új irányt jelent a tudománymetria kutatásában. Következtetések A francia nyelvben az információ szó helyett az ember gyakran csak a rövidke «info» szót használja. Amikor hazatértem az 1987-es diepenbeeki konferenciáról azonnal elkezdtem az «infometria» szót használni ezzel is jelezve az új irányt saját kutatási programomban (TURNER 1989, 1990). Egghe és Rousseau 1990-ben publikálta InfoRmetrics 87/88 címmel a Bibliometrics and. the Theoretical Aspects of Information Retrieval konferencia anyagát. Úgy érzem, hogy Brookeshoz hasonlóan alapjában véve úgy tekintettek az informetriára, mint ami magában foglalja a tudománymetriát és a bibliometriát is. Én akkor sem láttam és most sem látom, hogy ez az új megjelölés bármiféle új irányt adott volna a kutatómunkának. Ebből kifolyólag saját munkámban én szerencsésebbnek tartom az infometria kifejezés használatát. Ebben a dolgozatban megpróbáltam megmutatni, hogy az infometria