Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Loet Leydesdorff, Paul Wouters Vitaindító tanulmányukban Glänzel és Schoepflin a tudománymetria válságát jelzik. Ebből az észrevételből kiindulva normatív perspektívát alakítanak ki, melynek nyomán egy «etikai kódex» létrehozásának szükségességét hangsúlyozzák. A válság azonban csak egyike azoknak az előre megjósolható fejlődési szakaszok­nak, amelyek egy interdiszciplináris területhez - mely nagyon is élő - szükség­szerűen hozzátartoznak: amikor különböző kutatási tradíciók találkoznak, átmeneti időszakokra számíthatunk. KUHN (1962) ideális típusait: a jól strukturált, «rejtvényfejtő» paradigmarendsze­reket és a paradigmák eltolódása során létrejött «válság» állapotokat általában az elmúlt évszázadokban a természettudományok területén lezajlott fejlődés történelmi rekonstrukciójával szemléltetik. Véleményünk szerint a tudományos ismeretek szo­ciológiája igazolja, hogy a tudományokat állandóan változó kommunikációs rend­szereknek tekinthetjük, amelyek határa különböző mértékben esik egybe a diszcip­lináris szerveződéssel. Minthogy ezek a kommunikációs rendszerek önmagukra is reflektálnak, feltételezhetjük, hogy elég komplex, dinamikus rendszerek ahhoz, hogy meg tudják szervezni saját kritikai tevékenységüket (BAK & CHEN 1991). Ilyen értelemben a válság az interdiszciplináris kutatások alkibernetikája. A külön­böző kutatócsoportok intenzív, válsághelyzetnek mondható vitában állhatnak egy­mással az egyébként jól strukturált tudományágakban is (AMSTERDAMSKA & LEYDESDORFF 1989). Továbbá, az elmúlt évtizedek intézményi átrendeződésének köszönhetően, a hagyományos akadémia egyre több ponton érintkezik gazdasági és politikai szerve­zetekkel (COZZENS 1989). Az akadémiai elismerés többé már nem az egyetlen érték, melyet az ismeretek létrehozására és ellenőrzésére létrehozott rendszerek képviselnek (WHITLEY 1984). Egyre több és egyre komplexebb, a tudomány és a gazdaság szféráját összekötő együttműködést stabilizáltak az elmúlt időszakban (ETZKOWITZ 1994). Ha jobban szemügyre vesszük, a stabilitás jeleit is észrevehet­jük egy kialakuló rendszerben, alternatív nézőpontból pedig a változásokra tehetjük a hangsúlyt. G&S tanulmánya azt emeli ki, hogy mit veszítettünk el ebben (a még most is tartó) átmeneti szakaszban. Ilyen értelemben hozzáállásuk elég nosztalgikus, s talán szerencsésebb lett volna publicisztikaként közölni, hiszen normatív követelmények

Next

/
Thumbnails
Contents