Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Henri Dou G&S borúlátóan beszél a tudománymetriáról, ám véleményem szerint a következő kérdést veti fel: mivel is foglalkozunk? A tudomány termelésének elemzésével foglalkozunk? Fejlesztünk-e új eszközöket a textuális információ analízisét illetően? És mindenekelőtt, milyen célra használjuk az eredményeinket? Számomra úgy tűnik, ha megválaszoljuk ezeket a kérdéseket, nagy előrelépést teszünk tevékenységünk mibenlétének megértését illetően. A háttér A konferenciákon manapság számos munka foglalkozik az úgynevezett «kompetitív intelligenciával». Ez például a következőket jelenti: technológia-figyelés és kompetitív intelligencia, innovációs munkacsoportok, új technológiákat feltáró csoportok, Stb. (LUNDSTEDT & COLGLAZIER 1982, SCHMIDT-TIEDEMANN 1982). Ezeknek a munkáknak a legtöbbje a nyugati világban oly nagyra értékelt «cselekvés általi megismeréssel» szemben a «megfigyelés által történő megismerés» fogalmával foglalkozik. Az ázsiai világ, amely a «profit technológia» (BOWONDER & MlKYAKE 1992) egyoldalúságával dolgoz ki iparfejlesztési módszert, tökéletesen kiépítette világméretű információs rendszerét. Másrészt azonban a nyugati országok, a nagy áttörésekhez kapcsolt innovációval, új paradigmákat előtérbe helyezve, kifejlesztettek egy tudományos kutatási szervezetrendszert. Ebben a rendszerben ZlMAN (1992) valamint DOU ET AL. (1993) munkája is ezt igazolja - a kutatástól a fejlesztésig és a fejlesztéstől a gyakorlati alkalmazásig valójában nem vezet közvetlenül út, és az alapkutatásba történt befektetés nem térül meg szükségszerűen új termékek és szolgáltatások kifejlesztése és alkalmazása révén. A helyzet tovább bonyolódik, ha Schumpetert követve tekintetbe vesszük, hogy a találmány innováción megy keresztül, hogy a piacra kerüljön, és az «imitáció» eszközével biztosítható a termék elterjesztése a piacon. Valójában sok találmány nem részesül támogatásban, és sohasem kerül piacra. A döntéshozó számára ez a helyzet azt jelenti, hogy a tudományba történő befektetés bonyolult, és a tudományos diszciplínák nagy tömegének színfalai mögött nem könnyű megérteni, mi történik.