Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Hozzászólások
24 QUENTIN L. BURRELL Tehát... nostra culpa ? Amikor cikket írok a tágabban értelmezett informetria témájáról, tudatában vagyok annak, hogy kevés olvasó fogja rokonszenvvel fogadni matematikai fejtegetéseimet, s ezért megpróbálom részletesen elmagyarázni, hogy valójában mit is csinálok. Nem vagyok biztos abban, hogy magyarázatom érthető-e vagy sem. Azt ellenben világosan látom, hogy amiről írtam, az nem került gyakorlati alkalmazásra. Mindez elgondolkoztat, hogy vajon van-e értelme foglalkozni az alkalmazott matematika e formájával. Meggyőződéssel állíthatom, hogy az egyik legnagyobb probléma ami a bibliometriai, informetriai és tudománymetriai kutatások felhasználhatóságában van, az a tudományterület teoretikusai és gyakorlati művelői között a matematika eltérő megítélésében rejlik. Mit tehetek én és a hozzám hasonlóan gondolkodó kutatók ezzel kapcsolatban? Egyszerűen szólva, a munkánkat könnyebben érthetővé és «felhasználó-barátabbá» kell tennünk. Manapság a legtöbb iskoláskorú gyermeket nem tanítják meg arra, hogyan kell egy négyzetes kifejezést tényezőkre bontani, de a számológépük (kisebb hibalehetőséggel!) el tudja helyettük végezni ezeket a műveleteket. Számos statisztikai analízis - ami elképzelhetetlen volt még akár egy évtizeddel ezelőtt is - ma már részét képezi egy átlagos személyi számítógép statisztikai csomagjának; a matematikusok egyre inkább használják a számítógépeket mind az elméleti mind az alkalmazott kutatásaikban - egy dolog felállítani a megfelelő funkcionál-, differenciál- és integrálegyenleteket, míg az analitikus megoldások keresése egy egészen más feladat! A jó megoldás megtalálása minden esetben csak a megfelelő számítástechnikai háttér meglététől függ. A mi szakterületünkön is hasonló a helyzet. A szükséges hardver fokozatosan egyre könnyebben elérhetővé válik. Azonban a matematikai modellek propagálói nem fejlesztettek ki könnyen alkalmazható vagy egyáltalán akármilyen szoftvereket, amelyekkel tesztelni lehetett volna, hogy egy adott környezetben a felhasználni kívánt modellek működnek-e vagy sem. El kell ismernünk, hogy minél bonyolultabb egy matematikai modell, annál valószínűbb, hogy egy felhasználó csak akkor fogja azt és a kapott eredményeket alkalmazni, ha könnyen kezelhető és nem kell közben matematikai útvesztőkben bolyongania. Befejezés Én, mint informetriával foglalkozó matematikus, G&S cikkére válaszolva csak azt szeretném kifejteni, hogy valamennyi, a szakterületért felelősséget érző kutató ne csak az elvégzett matematikai munka hibátlanságát tartsa szem előtt, hanem annak az alkalmazók számára való könnyű felhasználhatóságát is - hiszen ők azok, akik a gyakorlatban alkalmazzák az eredményeinket. Ha ez nem így történik, akkor minden, amit teszünk, csupán elméleti okoskodás marad.
