Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Hozzászólások
20 ABRAHAM BOOKSTEIN sen érvénybe a tudományterületen, beleértve a matematikával és a statisztikával kialakítandó komoly kapcsolatokat. G&S a minőségellenőrzés másik aspektusát is megemlíti: az adatellenőrzést. Természetesen ez kívánatos lenne, de diszciplínánk egyik legfigyelemreméltóbb eredménye éppen az, hogy mennyit tudtunk fejlődni még az adatok területén tapasztalható zűrzavar ellenére is. Nagyon nagy szerencse, hogy ez így lehetséges, hiszen valójában az adatok sohasem lesznek olyan állapotban, mint amit mi szeretnénk. Kutatásaim nagy részét ez a meglepő helyzet motiválta, és felveti azt a kérdést, hogy milyen feltételek mellet nyerhetünk információt ellentmondásos adatokból, és milyen fajta információt. Megjegyzésre méltó, hogy a bibliometriai kutatások legidőtállóbb és legáltalánosabb felfedezéseire, a Lotka-szabályokra stb., a nagyfokú rugalmasság jellemző ( BOOKSTEIN 1990). A kutatások Egy professzionális szervezet számtalan dolgot tehet azért, hogy előmozdítsa a kutatásokat. Először is lehetőséget biztosít a kommunikációra és az eszmecserére: konferenciák szponzorálásával, tudományos folyóirat támogatásával, workshopok szervezésével és tudományterületünk képviseletével a finanszírozási szervezetek felé. A kutatási eszközök létrehozásában és szétosztásában is szerepet vállalhatna. A tudományágnak minden kétséget kizáróan szüksége lenne közös adattárakra, amelyek a diszciplína teljes érdekeltségi körét felölelnék. Ezeknek az adatbankoknak az lenne a célja, hogy minden kutatónak hozzáférhetőséget biztosítsanak a kutatási anyagokhoz, így a kutatások eredményei is összehasonlíthatóvá válnának. Összegzés Mint a bevezetésben leszögeztem, nem hiszem, hogy a bibliometria válsága felülmúlná a tudomány általános válságát, de olyan időszakban vagyunk, amelyben azoknak a kritikus döntéseknek a meghozatala történik, melyek az elkövetkezendő években meghatározzák majd a diszciplína boldogulását. Már megtettük az erőfeszítéseket, hogy kihasználjuk a konferenciasorozat által kínált időpillanatot egy informetriai társaság létrehozására. Azt hiszem, hogy ezen a ponton mindannyiunk számára a legfontosabb meggyőződni arról, hogy a társaság, amely olyan típusú problémákkal foglalkozna, mint amelyeket G&S felvetett, elég erős ahhoz, hogy sikeresen megoldja ezeket a feladatokat.
