Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Hozzászólások 19 tartozunk. Nem szokatlan, hogy egy általános szervezet számos speciális érdekcsoportból álljon. Minőségellenőrzés Valóban fontos kérdés, amellyel célszerű lenne ennél bővebben foglalkozni. Minden kétséget kizáróan létkérdés a magas színvonal megteremtése mind a publikációk, mind a konferenciákon elhangzó előadások tekintetében, ha a más diszciplínák területén tevékenykedő kollégák megbecsülését ki akarjuk vívni, ha anyagi támogatást kívánunk szerezni, és ha azt akarjuk, hogy a legrátermettebb fiatalok jöjjenek a tudományterületre. A minőségi ellenőrzés a professzionális szervezeteknek mindig az egyik legfontosabb hatásköre volt. Akkor hát miért nem foglalkoztunk vele behatóbban? Bizonyos fokig azért, mert a tudományág szervezeti aspektusa új keletű, ha a tartalma nem is, és még a tapasztalatgyűjtés időszakában vagyunk. Viszonylag kevés az eredetien új tanulmány. Sok kutató csak úgy vehet részt egy konferencián, ha előadással készül, ugyanakkor nagy a nyomás, hogy a résztvevők száma növekedjen, és ennek jó oka van: egy kommunikációs közeg sikere azon múlik, hogy a résztvevők száma meghalad-e egy küszöbértéket. Ekképpen a «Tyúk vagy a tojás volt-e előbb?» helyzete állt elő: Konferenciáink és folyóirataink a fő eszközök a színvonal és a minőség fenntartásában, de ezek sikeréért szükségesnek érezzük, hogy olyan tanulmányokat is elfogadjunk, melyek nem felelnek meg annak a színvonalnak, amelyre törekszünk. Habár tisztában vagyok a helyzet okaival, mégis úgy érzem, nagyon veszélyes játékot űzünk. A legjobb úton haladunk afelé, hogy önmagunkat megsemmisítsük azáltal, hogy elismerésben részesítjük a gyenge minőségű vagy elfogadhatatlan kutatásokat. Ez elijeszti a legjobb diákokat attól, hogy a mi területünkön próbálkozzanak, és kellemetlenné teszi a szomszédos területek tudományos szaktekintélyeinek, hogy közös tevékenységet folytassanak velünk. A probléma részben a területünkön tevékenykedő kutatók alacsony számával magyarázható. Az pedig, hogy nincsenek kimondottan a tudományterületünkhöz kapcsolódó képzési programok az egyetemeken, ahol a legfontosabb kutatásaink folynak, visszaszorítja a tudományos közösség számbeli növekedését, és lehetetlenné teszi egy jól működő mechanizmus létrehozását, mellyel a minőséget kontrollálhatnánk. Jelenleg nem túl fényesek a kilátások új tudományos programok beindítására, de a megalakuló szervezet egyik kulcsfontosságú feladata kell legyen, hogy megragadja a kínálkozó lehetőségeket szakterületünk képviseletére szemináriumok beindításával az erre alkalmas tanszékeken, például a statisztikai vagy a tudománytörténeti, tudományszociológiai fakultáson. Ellenőriznie kellene azt is, hogy ezeken a kurzusokon hogyan folyik az oktatás, és a tananyag tartalmára vonatkozóan is kész javaslatokkal kellene előállnia. De nagyon fontos az is, hogy szigorú követelményeket léptes-