Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Az értékelő tudománymetria Magyarországon - Vinkler Péter: Az értékelő tudománymetria alkalmazásának néhány példája Magyarországon
Az értékelő tudománymetria Magyarországon 145 Az Intézet Igazgatósága ugyan preferáltan ösztönzi a tudományos alapkutatást a publikációk értékelésének révén, de más tevékenységeket is fontosnak ismer el (oktatás, eredményes gyakorlati célú alkalmazott kutatás, fejlesztés, tudományos szolgáltatás). Eredményes kutatómunka végzéséhez viszonylag stabil anyagi körülmények szükségesek. A publikációs és az idézettségi pontok évenként (ill. hároméves átlagként) is változhatnak. Ezért a kutatások támogatásának más formái is működnek az Intézetben. A tudományos fokozat (Ph.D.), ill. cím (Akadémia Doktora) elérését az Intézet Igazgatósága a kutatói karrier fontos állomásának és jelentős tudományos teljesítménynek tekinti. Éppen ezért részesíti támogatásban a megfelelő szervezeti egységeket az említettek figyelembevételével. Az Intézet saját forrásaiból jelentős mértékű támogatást ad a csoportoknak az ott dolgozó Ph.D.-hallgatók és post.doc. ösztöndíjasok után is. Az összes MTA-támogatásnak mintegy 32,5 %-a a kutatók száma, 29 %-a a tudományos fokozatok és címek, 27,5 %-a a publikációs pontok és 11 %-a publikációs hatás révén osztódik szét a tudományos szervezeti egységek között, tehát a tudományos teljesítmény alapján odaítélt részhányad az összesnek 67,5 %-át teszi ki. A tudományos publikációk tudománymetriai értékelésében rejlő további lehetőségek Az 1. és az 5. táblázatokban lévő adatok alapján nem csak a kutatásfinanszírozáshoz szükséges adatokhoz juthatunk, de az egyes kutatócsoportok további fontos tudománymetriai mutatóit is kiszámíthatjuk. így pl. a «relatív publikációs stratégia» (RPS) mutatószámát, ami a vizsgálandó csoport egy cikkére jutó Garfield-faktor értékének (H/P) és a csoport tevékenységének megfelelő tudományterületre vonatkozó átlagos Garfield-tényezőnek (GF m) a hányadosa. Az 5. táblázatban szereplő csoportok RPS-adatai rendre: A: 0,98; B: 0,96; C: 0,99; D: 1,01; E: 1,02. Az adatok azt mutatják, hogy az illető kutatók a szakterület átlagának közelítően megfelelő nemzetközi hatású folyóiratokban publikálnak (a magyar nyelvű folyóirat-közleményeket nem számítva). Érdemes összevetni az RI és az RPS értékeket. Kiderül, hogy a közel azonos «relatív publikációs stratégia» (RPS) jelentős mértékben eltérő «relatív idézettséget» (RI) eredményez. A megfigyelés megerősíti az általam korábban más rendszerek vizsgálatából leszűrt megállapítást (VINKLER 1997), amely szerint a „publikációs stratégia helyes megválasztása szükséges, de nem elégséges" feltétele a nemzetközi átlagnak megfelelő (RI-1) vagy az annál jobb (RI> 1) relatív idézettség elérésének. A «publikációs stratégia» (PS=H/P, ahol H a publikáló folyóiratok Garfieldtényezőinek összege és P a cikkek száma), valamint a «relatív publikációs stratégia» (RPS=PS/GF m) kiszámításának és értékelésének révén hozzájárulhatunk ahhoz, hogy a vizsgált kutatócsoportok közleményeiket azok színvonalának megfelelő nemzetközi folyóiratokban jelentessék meg.
