Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Az értékelő tudománymetria Magyarországon - Vinkler Péter: Az értékelő tudománymetria alkalmazásának néhány példája Magyarországon

Az értékelő tudománymetria Magyarországon 141 ablak használata. Az értékelés gyakorlati kivitelezésekor alkalmazandó (alkalmazható) kompromisszumokat illusztrálja az is, hogy az idézetek gyűjtésénél az értékeltek ragaszkodnak ahhoz, hogy ne csak az SCI által referált folyóiratokban megjelent, ill. az ezekre vonatkozó idézeteket számítsák, hanem bármilyen, a Bizottság által elfogadott tudományos publikációra bármilyen más tudományos publikációban megjelent idézetet vegyenek figyelembe. Az SCI adatainak rendkívül nagy hátránya, hogy a könyvekben, monográfiákban megjelent idézeteket nem mutatja. Megítélésem szerint az említett müvekben felhasznált korábbi információk a tudomány ismeretanyagába való beépülésnek egy magasabb szintjét jelentik, hiszen a monográfiák és a könyvek egy-egy tudományterület adott időszakhoz tartozó tudásanyagát rendezve, értékelve, áttekintően tárgyalják, s ami azokban említésre kerül, több eséllyel jut tovább a szakterület újabb művelőihez. A SCHUBERT & BRAUN (1986) által javasolt «relatív idézettség» (Rí) mutató elleni legfőbb kifogás, hogy egy kis GF-adatú cikkre érkezett egyetlen idézet a mutató értékét erősen torzítja, nagyon megnövelheti (pl. c

(=l, GF—0,20, c,/GF,= 5); ugyanakkor, ha c,=1, GF

;= 1, cfGF— 1). Egy folyóirat GF-adata azonban azért kicsiny (példánkban 0,20), mert az illető folyóiratban megjelenő cikkek átlagosan kevés idézetet kapnak; miért gondoljuk, hogy éppen az általunk vizsgáltak kapnának többet? Mivel azonban a folyóiratok cikkeinek idézettségi eloszlása torzult, (SEGLEN 1992), elképzelhető, mégis ez lenne a helyzet. Éppen ezért, nem az egyes cikkek idézettségét (efp—Cj, mivel itt p= 1) kell összevetnünk a közlő folyóiratok GF,-adatával és nem az összegből kell átlagot számolnunk ((4.3) egyenlet), hanem az összes cikkre kapott idézetek számát kell összehasonlítanunk a közlő folyóiratok GF-értékeinek összegével ((4.2) egyenlet). A ZGF

(-adat azt az átlagos idézetszámot adja meg, amelyet az illető folyóiratokban F-számú cikket közlő szerzők a nemzetközi átlagnak megfelelően szoktak kapni. Másik lehetőség annak kivédésére, nehogy egy viszonylag zárt és nem a teljes tudományterületre kiterjedő publikációs rendszerben közlő szerzők cikkeinek hatását túlértékeljük a «relatív idézettség» mutatószáma alapján, az, ha a vizsgált szakterület egészére vonatkozó átlagos adatot (idézetek száma/cikkek száma) alkalmazzuk viszonyítási alapként ((5) egyenlet). (Pl. szükséges lehet ez az orosz kutatók esetében, akik az orosz nyelvű folyóiratokban való közlés révén egységhez közeli F/-mutatót tudnak felmutatni, mivel e folyóiratok nemzetközi hatása, GF-tényezője általában kicsiny.) FW= ——, (5) PGF

m ahol RW a vizsgált cikkek «relatív szakterületi idézettségének» mutatószáma, C a vizsgált P számú cikkre érkezett idézetek összes száma, GF

m pedig a vizsgált cikkeknek megfelelő szakterületnek (a cikkek számával súlyozott) átlagos GF-tényezője. Az FW-mutatót előnyösen alkalmazhatjuk annak jellemzésére, hogy egyes országok cikkeinek tudományterületenkénti információs hatása milyen. Egyes kutatócsoportok, intézetek FW-adata, a megfelelő viszonyítási alap kijelölése miatt, mindig