Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Az értékelő tudománymetria Magyarországon - Vinkler Péter: Az értékelő tudománymetria alkalmazásának néhány példája Magyarországon

138 VINKLER PÉTER akkor - a szerzői etikával és a tudományos publikálás alapvető normáival ellenkező módon - megjelentek a több száz szerzőt felsorakoztató részecskefizikai és geneti­kai folyóiratcikkek is. Nemcsak az okoz gondot, hogy megállapítsuk, vajon «hányad­rész» illet meg egy társszerzőt, hanem az is, vajon kik, és milyen mértékben visel­nek szakmai felelősséget a cikk állításaiért. Ahhoz, hogy a kutatási támogatás odaítélésénél felhasználandó teljesítménymuta­tó reális legyen, feltétlenül szükséges annak megállapítása, hogy az egyes szerzők milyen mértékben járultak hozzá a tudományos közleményekben lévő információk létrehozásához. A közlemény, mint a tudománymetriai mérés egysége szerzői há­nyadainak kiszámítására több megoldás kínálkozik (EGGHE ET AL. 2000). Az «egyszerű szerzőség» módszere a cikk egészét tulajdonítja minden szerzőnek. A frakcionált szerzőség (1/«(-hányadot számít, ahol n a szerzők száma. Tapasztalati tény, hogy az első szerzőnek megkülönböztetett jelentősége van (VlNKLER 1993; LUKOVITS & VlNKLER 1995). Az itt tárgyalt Publikációs Értékelési Módszer szerint eljárva feltételezzük, hogy a szerzői hozzájárulás mértéke arányos a szerzők számá­val és sorrendjével. Ezért a közleményt (ill. annak értékét), mint egységet a szerzők számának és sorrendjének figyelembevételével osztjuk fel a társszerzők között. Gyakran hangoztatott érv, hogy a szerzők nevének sorrendje az ábécé betűinek sorrendjét követné. A feltételezést megvizsgálandó, a Current Contents Physical, Chemical and Earth Sciences 1995. évi köteteiből találomra 5686 cikket választot­tam ki, amelyek különböző kémiai folyóiratokban jelentek meg. Ezek közül az 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 és 8-nál több szerzős cikkek százalékos részarányát a következőnek találtam: 6,14; 28,07; 28,03; 18,47; 10,37; 5,21; 2,02; 1,00; 0,69. Az egyes cikkek szerzőinek sorrendjét megvizsgálva megállapítottam, hány cikknek a szerzőit tüntették fel ábécé-sorrendnek megfelelően. A 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 és a 8-nál több szerzős cikkekre vonatkozóan a következőket találtam: 53,57; 24,91; 15,71; 12,20; 10,14; 8,70; 8,77; 2,26%. Ha a valószínűség-számítás szabályai szerint meghatároz­zuk, mekkora lehet az esélye az említett szerzőszámú névjegyzékeknek ahhoz, hogy névsorba legyenek rendezve, a következő adatokat kapjuk: 50,00; 16,67; 4,17; 0,83; 0,14; 0,02; 0,002%. Látható, hogy kevéssel nagyobb hányadban fordulnak elő az ábécében lévő névsorrendek, mint ami a véletlenszerű elrendezésből következne. Mindezek ellenére megállapítható, hogy a kémiai tárgyú cikkek szerzőinek sorrend­jét a XX. század végére döntően nem a nevek ábécé szerinti sorrendje, hanem egyéb - a következőkben összefoglalóan tárgyalt - tényezők szabják meg. A szerzői részhányadoknak a PEM-ben alkalmazott - a szerzők számától és sor­rendjétől függő - megállapítását egy részletes kérdőíves felmérés előzte meg (VlNKLER 1993). A vizsgálat kimutatta, hogy a természettudományi cikkek létreho­zásához elsősorban a következő típusú tevékenységek szükségesek: kísérleti munka, az adatok feldolgozása és értékelése, a kutatások irányítása, a publikáció megírása, az «irodalmazás», a témaválasztás (ajánlás). Az egyes említett tevékenységek súlya az összes munkában a megkérdezett kutatók véleménye szerint a következő: 3,0; 2,5; 1,0; 1,0; 1,0; 1,5. A felmérés adataiból az egyes társszerzők tevékenysé­gének összegzett, súlyozott százalékos hányadait a következőképpen adhatjuk meg:

Next

/
Thumbnails
Contents