Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)
Az értékelő tudománymetria Magyarországon - Vinkler Péter: Az értékelő tudománymetria alkalmazásának néhány példája Magyarországon
130 VINKLER PÉTER módszerekkel leírhatók, de nem tartoznak az egyes szaktudományok primer érdeklődési körébe és amelyek feltárása a tudomány, a tudományos kutatás vagy a társadalom érdekében áll. A vizsgálatok preferált tárgya: a tudomány információs folyamatainak tanulmányozása. Az előző definícióra építve megfogalmazhatjuk az «értékelő tudománymetria» lényegét is, a következők szerint. Az «értékelő tudománymetria» a tudománymetriának az a szakterülete, amely tudománymetriai rendszerek sajátságainak és folyamatainak elemzése révén kvantitatív következtetéseket von le az értékelt szervezeteknek a tudományban és a kutatásban betöltött, egymáshoz viszonyított szerepére és teljesítményére vonatkozóan. Az értékelést vagy egy alkalmasan megválasztott abszolút viszonyítási alaphoz mérten (pl. cikkek idézettségének nemzetközi átlagához) vagy a tudománymetriai sajátságaikat tekintve hasonló szervezetek egymással történő összevetésének révén végezhetjük el. A tudománymetriai vizsgálat tárgyául választott rendszerek teljesek vagy részlegesek lehetnek. A teljes rendszer az adott tudománymetriai sajátsággal rendelkező elemek összességét tartalmazza. Ilyen rendszer például a Science Citation Indexben (SCI) referált fizikai-kémiai folyóiratokban egy adott évben publikált összes cikk halmaza. Megjegyzendő, hogy mindig a szakember választja ki a megfelelő, vizsgálandó tudománymetriai sajátságot, az azt hordozó elemeket, az elemek által alkotott halmazt, annak megfelelően, hogy melyek a tudománymetriai vizsgálat tárgyául szolgáló rendszer, ill. szervezet tulajdonságai, a vizsgálat körülményei, valamint céljai. A tudománymetriai értékelések megtervezésének körülményeire, módszertanára ehelyütt nem térhetek ki, de megemlítem MORAVCSIK (1988) és MARTIN (1996) munkáit, amelyekből igen sokat megtudhatunk erről a témáról. Annyi azonban megjegyzendő, hogy a tudománymetriai értékelések legfontosabb szempontjai közé tartozik a vizsgálat céljának megfelelő, a vizsgált rendszert célszerűen jellemző, megbízható adatokra épülő és érvényességi körükben tisztázott tudománymetriai mutatók kimunkálása (VlNKLER 1986, 1998). A reális (nem ideális) tudománymetriai rendszerek értékelésénél az alapvető gondot elsősorban a következő három tényező eltérése okozza: - tudománymetriai sajátosságok (azaz, a publikációs és a hivatkozási tulajdonságok eltérése); - az intézmény (szervezet) mérete (eltérő az adott idő alatt ráfordított kutatómunka mennyisége); - a kutatási tevékenység jellege, tematikája (az alapkutatás és az alkalmazott kutatás eltérő aránya; a különböző kapcsolódó tevékenységek, pl. oktatás, szolgáltatás különböző mértékűek, a tudományterületek kvantifikáltságának mértéke más stb.). Az akadémiai kutatók körében végzett, korábban már említett közvélemény kutatás meglepő eredménye, hogy az összes válaszadó (131 fő) 50,4 %-a teljes mértékben, 46,6 %-a pedig részben egyetértett azzal, hogy a kutatóhelyek tevékenységét
